Szoktatok a családdal társasjátékozni/programozni? Csak szerintem gáz, ha nem?

"Én is introvertált vagyok, mégis sokat társasoztunk, jártunk kirándulni a szüleimmel"

Ok. TE szeretted. MÁS meg nem

"Az introvertált személyiség nem azt jelenti, hogy az illetőnek egyáltalán nincs igénye másokkal közös tevékenységekre."

Vagy de, azt is jelentheti, mivel az emberek NEM EGYFORMÁK

Szóval a gyerekeket csak a shoppingolás és a meki érdekli? És mégis miket vásárol, vagy az már számodra lényegtelen? Telefonja nincs? Azt nem nyomkodja? Az én kommentem pont arra irányult, hogy a nagyokos szülők szemüket befogva rámondják, hogy a gyereket semmi nem érdekli, csak a "hülyeség". De azt már te sem tudod megmondani, mért csak ez a két dolog érdekli, illetve erősen gyanús, hogy más is érdekli, csak nem akarod meglátni.

Először is nagyon nem mindegy, miket vásárol. Ha ruhákat, kozmetikumokat, akkor a nőiesség érdekli, a divat, a sminkelés. Szerintem ez elég nagy érdeklődési kör. Ha informatikai, számítógépes dolgokat vesz, akkor pont ezek érdeklik. Ha pc játékot vagy könyvet vesz, meg is van egy hobbi. Ha alkoholt vesz, biztos szeret bulizni, társaságba járni.

Másodszor pedig nem fogom elhinni, hogy a gyereked nem nyomkodja a telefonját, mert alig létezik manapság ilyen. És ha nyomkodja, akkor abból is elég sokat meg lehet tudni, hogy valójában mi érdekli még. Vagy ha tévét néz.

Te csak egy irtó dühös szülő vagy, aki nem képes elfogadni, hogy a gyereke teljesen más dolgok iránt érdeklődik, mint amiket te szerettél volna, és ezért pici gyerekkora óta őt hibáztatod.

"Szóval a gyerekeket csak a shoppingolás és a meki érdekli?"

Igen, csak az.

"És mégis miket vásárol, vagy az már számodra lényegtelen?"

20 éves, így totál lényegtelen ma már, hogy mit vásárol, az ő dolga, az ő pénze. Amúgy ruhákat vásárol, aminek 99%-át soha fel nem veszi.

"Telefonja nincs? Azt nem nyomkodja?"

De, van neki. Nem, nem nyomkodta anno. Hogy ma mit csinál, azt nem tudom, megegyszer, a gyerek 20 éves.

Nem vagyok dühös. Már nem érdekel. TE nem tudod, hogy EN anno mivel próbálkoztam, mit tettem meg azért, hogy valami végre felkeltse az érdeklődését. Onnantól, hogy beszélni tudott, meg volt tőle kérdezve, mit szeretne csinalni, mihez lenne kedve. Nem tudom és semmi volt mindig q válasz. 16 éves volt amikor uyg döntöttem, elegem van abból, hogy minden program xar, nincs kedve, fáradt, unott képpel vesz részt benne. Onnantól nem volt program, azt csinált, amit akar. Neked nem sikerül felfogni, hogy van olyan gyerek, akit nem érdekel semmi, abból, ész az ugyanilyen felnőtt és nem, nem mindig a szülő hibája. A gyerekem most 20 évesen a barátjával is pont ugyanezeket csinalja: Meki és shopping. Nyilván az is az én hibám.

Nálunk sem volt semmi ilyesmi, sosem játszottak velem, nem olvastak, nem tanultak (illetve kb. 3. osztályig anyám még át tudta nézni a matekházimat és ahány hiba annyi nyakas, később szerencsére rájött, hogy fogalma sincs már róla, hogy mi a feladat és csak a jegyeket nézte). Néha volt közös főzés meg ilyesmi, amikor oda kellett állnom segíteni vagy megtanulni kívülről, hogy hogy készül a kaja és felmondani. De többnyire ez is egyedül kellett, hogy ki volt adva előző nap a feladat és suli után meg kellett csinálni, mire anyám hazaért, különben balhé volt. Társasjáték, közös evés, séta, program, ilyesmi, áh, dehogy, azt hittem, az csak a filmekben van úgy.

De igazából nem érdemes ezen pörögni, annyit tudsz csinálni, hogy ha vállalsz gyereket, és igényli, akkor csinálsz vele ilyen dolgokat.

Gyermekotthonban éltem. A családom a barátaim voltak, már ha lehet a szülőkhöz hasonlítani. Ő velük inkább kártyáztunk.

A jelenlegi párom családja eléggé magának való, otthon ülősek. A barátnőmmel szoktunk elmenni ide- oda alkalmanként.