A hajléktalanktól teljesen elfordultak a rokonok, barátok és ezért vannak az utcán?

Befogad a család, meg a barátok, egy időre. Végtelenségig nem fognak eltartani, ha nem teszel semmit magadért, főleg nem, ha mondjuk még iszol is.

Egyébként felmész a bmszki honlapjára, és ott ha keresgélsz találsz interjúkat, abból láthatod, hogyan kerülnek ki emberek az utcára.

Annó én is csináltam életútinterjút, egy átmeneti szállón élő férfival. Nála röviden az volt, hogy a feleségétől elvált, felköltözött Pestre, egy albérletben élt, dolgozott. Aztán lett egy balesete, a munkáját elveszítette, az albérletet fizetni nem tudta. Kikerült az utcára, ivott is ha jól emlékszem. Aztán felkarolták a szociális munkások, bekerült átmeneti szállóra, dolgozgatott is újból.

Viszont van egy fia is, vele nem tartja a kapcsolatot. Azt mondta, nem akarja, hogy ilyen helyzetben lássa.

Nem tudom mi lehet vele azóta, de remélem sikerült rendbe szednie az életét.

32, annyit még hozzátennék, hogy anno szoc munkásnak készületem, bár végül nem az lettem. A lényeg, hogy jártam gyakorlatra, a hajléktalan ellátás érdekelt főként. Voltunk elég sok helyen, nappali melegedőkben, éjjeli menedékhelyet megmutatták, mentünk ki az erdőbe azokhoz, akik összetákolt kunyhókban éltek, akkor a Fűtött utcában, ahová bemehetnek azok is, akik mondjuk részegek, mert ott nem kikötés, hogy csak józan mehet be, a Bmszki-ban anno tartottak előadást, a hajléktalanságról, és hogy mennyi pszichiátriai beteg van köztük, a depresszió az csak egy teljesen alap jelenség,de vannak ettől súlyosabb bajok is, és ugye voltunk az átmeneti szálláson.

Akikkel sikerült beszélgetni, ők nem nagyon szépítgették, hogy mi vezetett el idáig. Amit elcsesztek, azt azért elég őszintén el is mondták.