Régen az alkesz nőverőknek hogy volt felesége,nője,gyerekei?

Ma masszívan odatesz a családon belüli erőszak létezéséhez a lakhatási szegénység / lakhatási válság is, vagy hívjuk inkább lakhatási fasizmusnak, hiszen ma már ápolók, tanárok is ki vannak téve neki, továbbá egyes különösen sebezhető rétegek szó szerint rendszerszinten vannak beleszorulva a mindennapos egziszteciális lét teljes ellehetetlenülésébe. Ilyen közegben a bántalmazótól való kilépés nagyon hamar afféle képzeletbeli vágyálommá válik, amit az ilyen közegben élő ember elméje egyszerűen leválaszt a valós lehetőségek síkjáról.

A 70-es évek olyan szempontból volt más, mint a mai kor, hogy miközben az erőszak még jobban része volt a mindennapoknak, több volt a tabutéma, ugyanakkor a halál még nem úgy volt jelen, mint ma, amikor a hajléktalan szó szerint odafagy az utcára, vidéken meg egyes falvakba meg nem mer kimenni a mentő, mert a rendszerváltás óta teljesen gazdátlanul élnek egész rétegek. Ma is jelen van tehát a caládon belüli erőszak, de a mai kor mégis sokban elképzelhetetlen lenne egy 70-es években élő ember számára. Nincs falau, nincs TSZ, nincs lakáskiutalás, nincs ellátási kötelezettség, egész fontos dolgoknak szó szerint semmilyen gazdája nincsen (néplakhatás).

#21 Ezt hívják kapitalizmusnak. Elvileg mindenki egyenlő esélyekkel indul: az óvodától az egyetemig ingyenes az oktatás, aki akar az él a lehetőséggel.

A kommunista rendszerben nem létezett segély, ott azért is büntettek ha nem volt munkahelyed(kmk). Ugyanolyan nehéz volt akkor is lakáshoz jutni, valaki éveket várt, amíg végre összejött.

Az a baj, hogy a magyarok nyugati jólétet akarnak de ne kelljen dolgozni érte, hanem az állam adjon mindent...ez sehol a világon nem létezik.

Kösöznöm szépen válaszodat.

Én úgy érzem, hogy nem, ez már kicsorgás, szivárgás. Többe kerül az adófizetőknek a mélyszegénység állandó nemzedékről nemzedékre való görgetése, mintha ezzel rendesen törődve lenne. Vgyis úgy érzem, az adófizetők vagyonának megőrzése látszólagos, valójában nem történik megtakarítás. Van az a lakhatási és emberi szint, ami alatt már a mélynyomor járulákos veszteségei (járványvezély, továbbá a családon belüli és az iskolai erőszak okozta humán veszteség) már olyan helyzetet adnak, ami végső soron mindenkinek rosszabbak.

Kicsit olyan, mintha valaki nem lenne hajlandó szervizelni a kocsiját, valami beteg szempont alapján, mondjuk nem gondozná a gumikat, ,,mert nem dolgoztak meg a gumik érte'', aztán meg boszankodna az állandóan lerobbanó kocsi okozta károk, kiesések miatt. Vannak olyan általános szervizelési költségek, amin hülyeség szarakodni, több a kár.

Valahogy ilyesmi a néplakhatás is. Lakást azért kell adni minden ember számára, mert ez az olcsóbb. A társadalmi csapdák általában végső soron drágábbak. Politikai instabilitás, NER-szerű rendszerek, state capture, de akár az általános rossz társadalmi közérzet is ilyen rejttt végső költségnek tekinthető. Én a néplakhatásra úgy gondolok, ami egyszerűen katonai, általános logisztikai feladat. Anélkül nincs állam, nincs értelmes közérzetű jövő. A nyomortelepekből nem lehet képzett, elégedett embereket kinyerni. Az alapoknak meg kell lenniük, ha meg a civil piac erre képtelen, akkor katonailag, de bizonyos alappilléreket igenis biztosítani kell mert csak igy lehet bizonyos hosszútávú társadalmi csapdákba való belerohanásokat elkerülni.

(FOLYTATÁS) Nem is annyira a magyar, inkább az NDK rendszerét vettem alapul, vagyis hogy évente 100 000 lakást alapból felhúztak központilag, legalábbis olyan másfél évtizeden keresztül. Ez kb. már megvan az a szint alsóhangon, amire egy értelmes víziót az általános lakhatási válság ellen fel lehet húzni. Mindenesetre a mai szinthez képest mindenképp fényévekkel feljebb van.

Kb. erre szükség is lenne ma, a cigányokra ugyanis más okból is szükség van. Például a néprajztudomány számára egyszerűen felbecsülhetetlen szolgálatot tettek, nélkülük ma nem is tudnánk teljes részleteiben a magyar népmese áthagyományozásának pontos folyamatát (a népi mesemondók és közösségük pontos működését már csak cigányoknál lehetett nagyjából az eredeti archaikus formában gyűjteni, mert a magyar terüteken már háttérbe szorultak ezek az archaikus néprajzi jelenségek a tudomnyos gyűjtőmunka, kutatómunka megjelenésének idejére). Apróságnak tűnik, de a lényeg aszthiszem látszik belőle. Egy ország valódi egészséges fejődéséhez egyszerűen szükség van arra, hogy ne legyenek teljesen nyomorba szorított rétegek, sosem tudhatjuk, hogy melyikre van végső soron szükség a valódi értékek megteremtéséhez.