El kéne mondanom a család többi tagjának ha a szülő rákos és nem hajlandó semmit se tenni ellene?

Mégis mi jogon mondanád el bárkinek, amit a beteg nem akar megosztani?

Vagy mit vársz tőle?

Egyébként én sem tennék semmit ellene, mert ismerem az agresszív daganat lefolyását, és hogy milyen remek megoldás a kemo, amikor fixen nem gyógyít meg, de legalább a hátralévő 4-5-10 hónapod egy szrban telik fájdalmak, vérzés, ájulások közepette.

Több családtagom hunyt el rákban, azok is, akik kemot kaptak, csak ők még valamivel tovább szenvedtek - pontosabban feküdtek a kórházban vagy otthon, mert élni nem volt erejük - de belehaltak ugyanúgy.

Ha nem volt orvosnál, honnan tudja, hogy rákos? Ha meg volt, nem lehet, hogy rosszak a kilátásai, ezért nem kínlódik kezeléssel?

Mindenesetre nem mondhatod el, mert ez az ő személyes adata, az ő döntése.

Mivel te tudsz róla, te próbálhatod rábeszélni, de ha nem akarja, tiszteletben kell tartani.

Ma ott tart az orvostudomány, hogy maszek egészségügyben nagyon profin 1 mm-es ép szövet éllel kiműtenek rákos szöveteket, nem kenik szét a rákos sejteket, utána elég pár sugárkezelés (ettől sokan félnek, pedig ez pont nagyon jól “kiégeti” a kiműtött rákos szövet helyén esetleg ottmaradt pár rákos sejtet).

Az onkológusok kemoterápiája, hormonterápiája viszont kb. azon a szinten van mint a középkori pestisdoktorok tudománya.

Azt várnám el hogy talán meggyőzik hogy kezeltesse magát- tudtam, hogy innen fúj a szél, de szállj le a szülődről, az Ő döntése, mit kezd a helyzettel.

Te sem örülnél, hogyha valamit okkal nem osztanál meg a rokonsággal, erre a másik ember önkényesen elpfázná.

Honnan tudja, hogy rákos, ha nem volt orvosnál? És te honnan tudod? Egyáltalán hogy jutott a füledbe ez az egész?

Ha van valami probléma, arra próbálhatod rábeszélni, hogy menjen el orvoshoz, derítsék ki, mi a gond, utána pedig lehet mérlegelni a továbbiakat.