Anyukám tönkremegy idegileg, szerintetek helyesen cselekszünk?

"Sajnos felnőtt embernél, ha nincs akarat, akkor nem lehet mit tenni."

Mentális betegsegnel nem az akaraton múlik, bakker

Bakker, de, azon múlik. Ugyanis, ha nem őszinte, kapkodhatja a gyógyszert élete végéig, az ok nem szűnik meg.

Ahogy írták, ha nincs betegségtudat, nem érzi a dolog súlyát, csinálhatnak akármit, a helyzet ilyen marad. Ne érvényteleníts, saját tapasztalat és sajnos ilyen körökben dolgozom. Te nem láttál mentális beteget még ezek szerint. És pontosan milyen mentális betegségről írsz? Mert van hatszázhúszféle.

Lehet, hogy a testvérének a betegsége benyomott nála egy gombot. Félelmet attól, hogy egyszer ő is ugyanilyen beteg lesz, kórházba kerül, esetleg a halálfélelmet hozta ki belőle. (Ami mindenkiben van, de most jobban aktivizálódott nála)

Egy terapeuta ezt ki tudja deríteni. Le kell menni a mélyre, a gyökerekig.

És persze - ahogy fentebb is írták -, el lehet fedni mindezt gyógyszerekkel is..Átmenetileg.

Azért próbáljátok meg néha finoman előhozni a pszichológus lehetőségét, mondván, hogy egy jó beszélgetéstől jobban fogja magát érezni.

De lehet, hogy ti is túlpánikoltok. Egy hét alatt még nem lehet úgy lefogyni, hogy baja legyen. Sőt, a pánikrohamoktól se lesz baja, csak kellemetlen. Együttérzően, nem nyaggatóan próbáltatok vele beszélni, hogy tulajdonképpen mitől fél? Valószínűleg tényleg attól, hogy elvesztheti a testvérét és a saját halálától is. Empatikusan, elfogadóan kell vele beszélni, nem elutasítva az érzéseit, mert akkor nem fogja akarni kimondani őket.

Nem az akaratán múlik, mert ez olyan mint hogy az alkoholista is tudja hogy nem tesz jót neki de mégse tudja megállni, hogy ne igyon. Vagy aki tudja hogy nem kéne napi 3-4 órát takarítania, de nem tudja megállni. Ez nem ideg, hanem szorongásos betegségnek hangzik.

Át kéne beszélni a pszichiáternél, hogy bántotta-e lelkileg valaki, mi az ami a fő félelme, panasza, amire ez a testvéres hullámvasút már az utolsó csepp volt a pohárban. Szerintem már előtte se volt jól, mert ennyitől az emberek nem készülnek ki. Fel kéne tárni az előzményeket... közben meg gyógyszer.

Amikor már ennyire beteg valaki hogy dolgozni sem tud és az ügyeit vinni hogy kiváltja a gyógyszereit, olyankor már inkább arról szokás pszichiáterrel beszélni hogy ajánlja fel neki hogy befekszik 2 hónapra kórházba, ha még nagyobb gáz lesz, akkor meg hogy vizsgálja meg gondnokság alá helyezés szükségességét.