Lehet egyszerre kettőt szeretni?

Én vasárnap szakítottam a barátommal, hogy beteljesülhessen az újjal a dolog. Pont így indult, fellángolás, semmi testiség...aztán dönteni kellett, és én az új mellett döntöttem.

Most pedig...itt ülök, minden percben sírni akarok, mert a régit IS szere(t)tem (akárki akármit mond), és rengeteg szeretetet kaptam tőle. Az új...ismeretlen, és most elkezdtem rettegni, ez beárnyékolja a nagy és lendületes újrakezdést. Félek. Már nem tudom, mit akarok, de a döntésemet most már végig viszem, bármi is lesz.

Szóval nekem ne mondja senki, hogy nem lehet egyszerre két ember iránt erős érzelmeket táplálni. Nagyon is lehet. Hiába döntöttem el az eszemmel, mi a jobb, a szívem még sanyargat. Hát ennyi. Be vagyok sz arva...

Azt hiszem, nagyon fura dolgot fogok írni, nekem is az volt, mikor rájöttem, hogy hogy állnak a saját érzéseim, _DE_... én voltam úgy hogy több mint három év kapcsolat után döbbentem rá, hogy mennyire jó lenne, ha "legális" lenne valaki mást is szeretni a párom mellett.

Mindezt úgy, hogy nem volt konkrét jelöltem.

És mindezt úgy, hogy egyáltalán nem éreztem úgy, hogy

_kevésbé_ szeretem a páromat, mint korábban, vagy hogy nem szeretem őt igazán, vagy hogy bármit is meg szeretnék rajta változtatni, vagy hogy el tudok képzelni olyan embert, akire szívesen _lecserélném_ őt.

És még csak nem is egyszerűen arról volt szó, hogy nem elégítette ki bizonyos igényeimet, és ezt szerettem volna mással bepótolni - bár ha úgy vesszük, így is lehet értelmezni.

Arról van szó, hogy - mondjuk, ha a tulajdonságokat, személyiségvonásokat, viselkedésmintákat satöbbiket színekkel jelöljük - a páromban azt szerettem, hogy olyan klassz narancssárga, én mint kék mindig is csodáltam a narancssárgákat, és őérte meg különösen odáig voltam, és a két szín olyan jól passzol, és a kékekkel meg sose volt kedvem, az olyan egyhangú, együtt kékülni. De azért néha meglátok-hallok a vonaton egy zöldet vagy lilát, és olyankor arra gondolok, hogy mégis jó lenne néha egy kis kékülés is...

Nnna, ennél absztraktabban azt hiszem, nem tudtam elmondani, de nem akartam, hogy konkrét tulajdonságokra hegyeződjön ki a mondandóm. Az a lényeg, hogy egy szép napon rádöbbentem, hogy minden további nélkül tudnék _szeretni_ több férfit, és ettől nem szeretném egyiket sem kevésbé, csak máshogy.

Persze az élet nem így működik, mert a párom viszont nyilván nem nagyon viselné el, hogy én még ő_mellette_ valaki mást is szeressek, neki ez fájna vagy legalábbis sértené az önérzetét.

Azóta amúgy vége lett.

De szerintem tanulságos.

Nekem az volt.

25 L

Hasonló cipőben járok, férfi vagyok.

1 éve vagyok együtt kedvesemmel és most megismertem valakit akivel szint úgy jól esik minden (nevezzük barátnak), mint a kedvesemmel, leszámítva a tesi dolgokat, mert semmi testi nem volt.

Csak beszélgettünk (eddig)!

Hasonló cipőben jár, mint én 15 évvel idősebb a párja.

Szeretem a párom, de szikrázik a baráttal is a levegő, izgalmas, jó vele lenni, azt érzem, jó lenne mindkettővel együtt.

Persze ez lehetetlen!

Tudom, hogy mindkettőnek fájna, ha épp rám lenne szüksége és én a másikkal vagyok.

Nekem sem esne jól!

Kilépni ebből a kapcsolatból félek, nem akarok, mert rengeteg szeretetet kapok, de a baráttól is.

Nagyon nem tudom , mi lenne a helyes, és mivel kb tudom, mit érez a kérdező, a válaszom az az, hogy mérje fel a helyzetet és döntsön!

Valaki mellett lenni fog, kérdés, ki az a valaki.

Lehet hogy egyik sem!

Most én is itt tartok!

Biztosat a bizonytalanért?

Mi a biztos?

-Az hogy együtt vagyok valakivel, aki szeret?

közben másra gondolok? ;) Lehet hogy ő épp ebben a cipőben van és épp úgy mint én, nem mer róla beszélni....?

-Az hogy meg fogom kapni azokat a dolgokat a barátomtól, amik feledésbe merítik a mostani érzelmeket?

(Gondolkozz el kicsit! De ne emészd magad!!!!)

Tedd fel ezeket a kérdéseket egymás után, majd összekeverve. Hátha segít!

Más nem dönthet helyetted, az érzéseid csak te ismered!

Lélektükör:

Lehet jobb?

Szeretném hogy jobb legyen?

Miért nem jó ami most van?

Mi az ami nem jó?

Ha lépek jobb lesz?

Jobb lehet?

Az kapcsolat amiben élek, az amire vágyom?

Mire vágyom?

Megkapom most azt amire vágyom?

Mástól megkaphatom?

Megérdemlem?

Teszek azért, hogy boldogabb legyek?

Más tesz azért, hogy boldogabb legyek?

Eltudom fogadni az őszinte valóságot?

Jobb álarc mögött élni és csak reménykedni úgy,

hogy közben azt érzem nem fog semmi változni?

Azt várom, hogy más döntsön helyettem?

Akkor mire várok, mit akarok tulajdonkép?

Akarok tenni, akarom a változást?

Vagy inkább beletörődöm abba ami van és gyötröm magam életem végéig, hogy mi lett volna ha... lehet hogy ha.... akkor boldogabb lettem volna.....?

Már sosem fogom megtudni mi lett volna ha....?

Van olyan, hogy késő?

Van olyan, hogy most már nem változtathatok?

Egészségedre!

Remélem segít magadra találni és belátni,

mi is a helyzet!

Csak te változtathatsz, ha akarod hogy változzon valami, más sosem teheti meg helyetted és nem is fogja!

Minden, ami az életedben történik, akár tetszik akár nem, te hozod, te hoztad a döntést!

Ezek után is így lesz!

Te döntesz, lépsz, vagy maradsz!

Majd megint lépsz, vagy maradsz......!

Egyszer majd megállsz és akkor elmondhatod, hogy te mindent megtettél és annak a mindennek az a gyümölcse amiben vagy, legyen az jó vagy rossz!

Amit én javaslok, hogy ne állj meg addig míg úgy érzed, hogy menni akarsz!

Én is ezt teszem, különben sosem tudom meg, mit veszítettem és mit nyertem.

Ha még valaki olvassa ezt a kérdést: mire jutottatok azóta? régi/új?

egyébként a hozzászólók, akik elítélik a kérdezőt: egyszerű mondani, én is elítéltem mindig. aztán belekerül akaratlanul valaki egy ilyen helyzetbe és akármelyiket veszíted el eszméletlenül fáj.

Én most elvesztettem az újat, és próbálok mindent rendbe tenni régivel, de folyamatosan bennem van a félelem, ha új mégis felbukkan, akkor, hogyan tudnám elveszíteni az 5 éve biztosat