Mit tehetnék? Anyum elviselhetetlen.

Nem egyszerű helyzet, az biztos. Sajnos mi is valahogy így vagyunk, pár hónapja én is tettem fel kérdést a témában.

Kb. az van nálunk is, mint nálatok: sokan vagyunk kis helyen, anyósom ha nyíltan nem is konfrontálódik, de azért szépen lassan ellehetetleníti az életünket (vagyis leginkább csak az enyémet, én meg persze a férjemnek panaszkodok mindig, aki minden egyes alkalommal elmondja, hogy tűrjek, tűrjek, tűrjek, hiszen nincs hova mennünk egyelőre). Friss házasok vagyunk, férjem havi nettó 70-et keres, kb. negyedévente van egy 100 000 forint körüli mellékjövedelme alkalmi munkákból. Én még egyetemista vagyok, nappali tagozaton, emellett órát adok, amiből havi 20 000 forint jó esetben befolyik.

Erre a tisztelt válaszadók többsége nekem esik, hogy igenis menjünk albérletbe, én meg vállaljak még munkát (nekik valószínűleg fogalmuk sincs, mi az, hogy nappali tagozat, mikor az embernek reggel nyolctól este nyolcig bármikor lehet órája), a férjem is vállaljon még munkát (nem mintha nem dolgozna így is egész nap), és igenis menjünk albérletbe. Avagy vegyünk fel lakáshitelt (szerinted adna bármelyik bank hitelt nekünk a fenti keresetek mellett?). Vannak, akik nagyon kedvesen be is olvastak nekem, hogy egyetemre járni luxus, és inkább hagyjam ott (fél évvel a diploma előtt)...

Nos, én a következőt tanácsolnám: ha már mindketten dolgoztok, próbáljatok legalább egy olyan helyet keresni, ahol be vagytok jelentve! Tudom, nem könnyű most a gazdasági válság miatt (számos ismerősömet emiatt rúgták ki, aki szerencsés volt, annak csak a tavalyi szinten maradt a fizetése a 10%-os infláció ellenére is), vagy a minden kötél szakad, próbáljatok meg kimenni külföldre! Mi is ezt szeretnénk, talán most nyáron sikerülni is fog egy rövidebb időre kimenni, talán meg tudunk keresni annyit, hogy albiba menjünk, ameddig mindketten le nem diplomázunk. Még az is lehet, hogy a megkeresett pénzt félretesszük, hogy diploma után (legkésőbb egy év múlva) végleg kimehessünk.

A sors iróniája, hogy az én anyám is felajánlotta nekünk, hogy lakhatunk nála, van egy egyszobás lakása kiadó a házon belül, nem is kérne tőlünk albipénzt, csak hát ennek megvan az a szépséghibája, hogy egyrészt 250 kilométerre van az egyetemtől, így nekem itt is kellene albit találnom, amíg napi szinten be kell járnom az egyetemre, nem mellesleg pedig anyámmal éltem 20 évig, kiismertem, és tudom, nála sem lenne fenékig tejfel az élet, hiszen ő is mindig kritizál, mindenbe beleszól, pont, mint anyósom.

Szóval nehéz ez a helyzet, én csak sok sikert tudok nektek kívánni.

Tényleg külföldre kéne kimennetek... akkor gyűjthetnétek annyi pénzt, hogy saját lakást vehessetek, és a mamát se kéne hallgatni... Ja, most látom, gyerek is van... Hát, úgy már húzósabb, de tudok olyat, aki gyerekkel is bevállalta a külföldet, persze ez csak akkor jó, ha van nyelvtudásotok...

Ha semmiképp sem bírjátok, hallottam "fecskeházakról", ahol fiatal családoknak biztosítanak olcsón lakást pár évre. Talán utána kéne nézned a neten, nem tudom, milyen feltételek vannak.

Vállalkozni nem próbáltatok meg valamit? Akkor lenne bejelentett munkahely is (adna hitelt a bank), meg lehet, többet is keresnétek...

Amúgy, ha van gyerek, megcsinálhatjátok azt, hogy felveszitek rá a szocpolt, a szocpolt a bankok beszámítják önerőnek, és úgy már adnak hitelt (mi is 10%-os önerővel vettünk lakást augusztusban, a törlesztőrészlet 55 ezer havonta, korábban az albérlet is ennyi volt, szóval nem vészes). Bár lehet, hogy a hitelválság miatt szigorodtak a feltételek... Mindegy, szóval egy gyerekre a szocpol azt hiszem 1,2 millió forint, és ez már elég önerőnek egy 8-10 milliós lakáshoz... de ha kértek megelőlegező szocpolt a következő gyerekre, akkor 2 milliót (első gyerekre 1,2 milliót, másodikra 800 ezret) adnak, mondjuk akkor 4 éven belül újra szülnöd kell (különben vissza kell fizetned a második gyerekre jutó 800 ezret). Mondjuk ehhez mindenképp bejelentett munkahely kell...

Sok sikert, kívánom, hogy sikerüljön kimásznotok ebből a nehéz helyzetből.

28/l

Hidd el, hogy kulfoldon jutnatok egyrol a kettore, es egy gyerekkel meg konnyebb is, mint 2-3 gyerekkel! Szerintem ne feljetek a kulfoldtol.

A kicsi mehet oviba, ti pedig dolgozni.

Szia.

Én is vagy az albérletet támogatnám,vagy külföldet.Ha külföldtől félsz,menj albérletbe.

Azon pedig ne csodálkozz,hogy üvölt veled,amikor csak azt látja,hogy míg ő a munka mellett még főz is rátok,Te otthon csücsülsz a hátsódon legalább 3 éve,mióta a gyermeked megvan.Egy szülő nem azért van,hogy a már szülő gyermekét,ha tetszik a kifejezés,ha nem,ő tartsa el valamilyen szinten.Vannak családok,ahol ez a szokás,és így kisebb az összezördülés veszélye,de ahol nem ez a szokás ott bizony előfordul nagyobb csetepaté.

Az én szüleim kijelentették határozottan,hogy az oké,ha véletlenül két albérlet között egy-két hetet otthon töltünk,de mindenki lakjon külön.Ja,és semmiféle támogatást nem kaptunk,nem is vártunk,persze.Havi 180-at keresünk ketten,a párom 40,én 25 vagyok,ő a 3 fiának ott hagyott mindent,amit az előző házasságába bevitt,autót,házat,és csak a ruháival jött el.Albérletben élünk 25m2-en Kispesten,60ezer rezsistől az albérlet,40 ezer+a havi iskolázási költségek a gyerektartás,20ezer az autótörlesztés,az egyéb költségek még 30(biztosítás,telefon) és marad 30ezer kajálni tankolni és élni.DE külön élünk legalább,és Szent a béke.Ezt ti is megtudnátok csinálni,melót lehet találni,ha szeretnél,a gyermeked úgyis ovis lesz,hát hajrá,max.elmész takarítani,az is meló,és fizetnek is.Vidéken 60ezerért 3 szobás albérletet kapsz,Pesten garzont,de valahol el kell indulni,ha békét akarsz.Olyan van hogy tehetetlen,de olyan nincs,hogy lehetetlen,remélem érted a célzást...

Valamint azért mert a szüleid nyakán élsz még mindig a gyermekeddel,és a férjeddel,sztem nincs jogod őket utálni,hanem inkább tisztelned kellene őket,hogy ennyi áldozatot hoztak/nak érted.

Az én anyukám azt mondja,hogy aki gyereket szülni tud,az tartsa is el.

17 éves korom óta vagyok a párommal,azóta külön is élünk,és mindig tudtunk egyről a kettőre jutni.Nektek miért ne menne?Csak akarat kérdése az egész.Elhiszem,hogy marha kényelmes anyuci szoknyáján üldögélni,de ennek ez az ára.

Ja,és azt is tudom,hogy ezen soraimért megfogsz sértődni,és le leszek pontozva 0-ra,de nem érdekel,mert itt anyukád sértődhetne meg azért,hogy még mindig szabatosan fogalmazva,a nyakán élsz,nem pedig Te.Anya vagy,nőlj fel végre,és legyél végre igazi Asszony és Anya,aki eltartja a családját(és tanulj meg főzni,nem mellesleg).

Hajrá,várom a -pontokat!