Ezt hogyan tálaljam szépen? Vagy ti mit tennétek?
Sziasztok! Remélem jó kategóriába raktam.
Tudom, valószínűleg hülye kérdés, de az a helyzet, hogy már elegem van. A tesóm mindhárom gyerekével én tanulok már jó ideje. Hozzám jönnek a házival, dolgozatra készülni, szinte minden tantárgyból. Nem vagyok tanár, és nem is én vállaltam ezeket a gyerekeket, szerintem nem az én dolgom foglalkozni velük ilyen szinten. Egyszer kérte tőlem, hogy segítsek az egyik gyereknek egy tantárgyból felkészülni egy dolgozatra, mert én nagyon jó voltam benne, amire azt mondtam, hogy persze, segítek. De csak egy alkalomról volt szó, és egy gyerekről. Aztán már egyre többször járt át tanulni (1 utcányira laknak tőlünk), mert állandóan át lett küldve hozzám. Ezután már nem csak ő, hanem a második, aztán már a harmadik gyerek is. Nagyon elszabadult a dolog, és már rohadtul unom, hogy a délutánjaim nagy része azzal telik, hogy nekem kell foglalkoznom a gyerekeivel. Nagyon szeretem őket, viszont szerintem nem az én feladatom ez, hanem az övéké.
Ezt hogyan tálaljam, hogy ne bántsam meg őket? Nem akarok emiatt összeveszni senkivel sem, viszont a tesóm már magától értetődőnek veszi ezt a dolgot. Általában már meg sem kérdez, hogy jó e nekem, hanem csak átküldik a gyerekeket, és ha nekem éppen dolgom van, nem érek rá, akkor jön a sértődés, meg nekem mi dolgom van, ő dolgozni jár, nem ér rá, nekem rá KELL érnem, mert ha nem, akkor hogy fognak a gyerekek tanulni.
Tudom, már lassan vége a sulinak, de nagy valószínűséggel szeptembertől is ugyanez lesz, és én ezt már nem akarom tovább csinálni. A felesége nem dolgozik, otthon van egész nap, és még így is nekem KELL tanulnom a gyerekekkel.





Egy darabig minden nap elmennék otthonról abban az időben, amikor a gyerekek jönnek. Hátha leesik neki. Ha nem tudok konfrontálódni és nem akarok mondani semmit.
Ha pedig leszrom, akkor szépen az igazat, ráér megsértődni, úgysem jogos.





Megmondanam, hogy: Bela, nem az en gyerekeim, ne en foglalkozzak veluk. Egyszer jofej voltam, segitettem, ugy erzem visszaeltek vele.
Ha nem segit, ajtot bezarni, csengore nem reagalni, telefont nem felvenni. De pont a pofatlansag miatt, “hogy mert neked mi dolgod van” lehet kicsit bunkobb lennek. Es nem erdekelne, ki sertodik meg, mert latszolag ot sem erdekli, hogy te mit szeretnel.






























Mi, egyszer csak beállítanak? Felkészülés nélkül hogy tudsz korrepetálni? Nem is beszélitek meg, hogy otthon vagy kora délután?
Nekem ez így annyira életszerűtlen.










Az a baj, ha nem tisztázod nekik a dolgokat, akkor nem fogják észrevenni magukat. Legjobb, ha megmondod nekik ezt, hogy nem tudsz te ezzel foglalkozni, mert nem vagy sem magántanár, sem szülő.
Akkor talán leesik nekik a tantusz, és rendes emberként reagálják le, ami azt jelenti, hogy bocsánatot kér és nem sértődik meg. Ezt úgy tudod elérni hogy szépen és kedvesen tálalod neki azt, hogy nincs időd a gyerekekre.
Ne legyen bűntudatod. Tesódnak is ugyan annyi lehetőége lett volna jótanulónak lenni, mint neked.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!