Miert jo szeretonek lenni, es szeretot tartani?

Miért megalázó, ha a szerető is csak annyit akar?

A szeretőnek jutnak a szabad esték, a frissen borotvált arc, a virágok, az étterem, a szép szavak. A feleségnek a háztartás, takarítás, gyereknevelés, a borostás, örökké zsörtölődő férj, a mindennapi monotonitás, semmi szórakozás. És ha valakinek ez megfelel, akkor senkinek semmi köze hozzá. A kialakult helyzetről nem a szerető tehet, hanem a feleség vagy a férj. A szerető csak egy véletlen személy, ha nem ő ,akkor más lenne ebben a pozícióban. Szerintem ennyi.

Én voltam szerető. Nem jó, de az ember vmiért belemegy. Van aki azért, mert reménykedik, hátha aférj/feleség elválik - miatta. Én nem ezért csináltam, sőt! Mi megbeszéltük, hogy ha nagyon komolyra fordulnának az érzelmeink, szakítunk. Nagyon jó volt együtt, szerettem, ő is engem, de tudtam, hogy egyszer vége lesz. Én nőnek és nem egy qrvának éreztem magam mellette. 1 évig tartott, szakítottunk, de még évekig haverok maradtunk. Ő elvált, lett új élettársa, akibe halál szerelmes lett. Kb. 6 éve nem tudok róla semmit, de nem bántam meg.

Szeretőt még nem tartottam, de nem is áll szándékomban. Szerelmes vagyok a jelenlegi páromba, szeretnénk babát. Nem tudom, mit tennék, ha megtudnám megcsal. Azt hiszem elhagynám. Nem tudnám elviselni.

Szóval szerintem nem jó, sőt fájdalmas...

én voktam mind két oldalon, a feeség oldalán több ideig, és őszintén szólva szeretőnek lenni sokkal jobb.

nem kell mosnod a másik ruháit, nem kell hallgatni a hisztiket, nem kell semmi olyat csinálnod amit akarsz. csak szeretetet kapsz ajándékokat, és te vagy a királynő. ha eleve úgy indítasz, hogy tisztában vagy azzal hogy soha nem fog feleségül venni, akkor ez egy tökéletes kapcsolat. megkapod a szeretetet amire vágysz.

és szerintem nem feltétlenül vagy te a "második" ebben a szituációban. bár szerintem ez a játék inkább az idősebb korosztálynak való

Szerintem egyik se jó.

Amit az első hozzászóló ír, az annyiban igaz, hogy sok házaspár v. együtt élő pár "eltrottyosodik", nem járnak sehova, és már nem akarnak tetszeni egymásnak és emellett érthető módon izgalmasnak tűnhet egy új ember, aki nem a gázszámlával jön, hanem el akar bűvölni, tetszeni akar.

Na de gondolkozzunk már el: pl. hibáztatható-e a - Magyarországon sajnos tipikusan a házimunka és a gyermeknevelés egészével - lestrapált feleség, hogy mindemellett még nem figyel arra, hogy minden percben makulátlan legyen a külseje, nem jár konditerembe, nincs pénze megvenni a drága, ám nem hízlaló reformkajákat stb stb. Főleg ha a férj általában szintén nem egy playgirl-modellfiú mellette hanem egy pocakos, igénytelen, büdös, borostás alak, aki azonban sokszor még így is bőven kell másnak.

Sokszor szokták a feleséget hibáztatni a férj csapodársága miatt, de szerintem aki félre akar qrni, az megteszi akkor is, ha "mindent megkap otthon" (Láttam sok ilyen esetet ahol a pasi maga is bevallotta, hogy a vadászösztönön kívűl nincs magyarázat, a felesége nem hibáztatható.)

Szerintem ha gond van, nem kifelé kéne tekinteni, hanem a kapcsolatot feljavítani, felfrissíteni, egymásnak és nem 3. félnek udvarolni - és ha végképp nem megy; tisztességgel elválni, és aztán kezdeni új kapcsolatba.

Én ugyan nem lettem "szerető", de egyszer véletlenül összekavartam egy másik pasival, aki egy éjszaka alatt többször mondta el, hogy szép vagyok, (átéléssel, hitelesen), mint a pasim három év alatt, és úgy ölelgetett, csókolgatott, ahogy a pasim szexuális szituáción kívűl sohasem, hiába beszéltem vele arról, hogy én igénylek bizonyos romantikus megnyilvánulásokat szexen kívűl is.

Egy munkahelyi bulin történt.

Nem feküdtem le a másik pasival, de a dolog lelki mechanizmusát valamennyire átláttam ez által...

De egyetértek azzal, hogy a szeretőtartás nem a mi (huszonéves) korosztályunk műfaja, és én később sem helyeslem.

Szerintem nem vezet sehova, és igenis megalázó, ha a másik csak szexuális/erotikus célokra használ, de aztán Te mint ember nem kellesz neki. Én annak idején titkon reménykedtem benne, hogy a srác az eset után felveti, hogy "borítsunk" - pár napra összezavarodtam pedig mondom, szex se volt. Mi lett volna, ha nem lép működésbe részemről ez az erkölcsi "fék"? (Vagy inkább büszkeségi, mert tudtam, hogy csak szórakozik.)

És többnyire az emberek "nagyban" - tehát ha nem csak kapcsolatról hanem házasságról van szó - még inkább vonakodnak a "borítástól", a szerető felvállalásától. Hiába a virágok, a bókok, a szerető megszívja, ráadásul még nőtársával -a pasi feleségével - szemben sem korrekt, ahogy a pasi sem.

Én úgy gondolom, hogy a szeretőséggel mindenki csak rosszul jár. A szerető azért, mert nem lehet az övé a szerelme (vagy ha igen, akkor talán egy másik ember boldogsága árán), a megcsalt félnek rossz, mert elárulta az, akit szeretett, a megcsaló pedig könnyen két tűz közé eshet, de ameddig nem bukik ki az ügy, állandóan ott van a lelkifurdalás, vagy ha elég gátlástalan az illető, hogy ne legyen lelkifurdalása, ott van a lelepleződés miatti félelem.

Én egyszer voltam szerető, de tudtomon kívül. Megismerkedtem egy jófej sráccal, elkezdtünk találkozgatni, pár hét után le is feküdtünk egymással. Én azt hittem, egy teljesen normális, intelligens gyerekkel van dolgom, reménykedtem, hogy a kapcsolatunk egyre csak erősödni fog. Aztán egy idő után nem jelentkezett, ha én hívtam, vagy nem vette fel, vagy kijelentette, hogy a közeljövőben nem tudunk találkozni...

Akkor letettem a kapcsolatról, pár nappal később pedig egy közös barátunk elmondta, hogy a srácnak évek óta komoly barátnője van, és lebukott nála, hogy velem találkozgat... Egy világ omlott össze bennem, nagyon szégyelltem magam, és hirtelen gyűlölni kezdtem a srácot, amiért ilyen undorító dologra volt képes. Nagyon sajnáltam a barátnőjét, és szívem szerint bocsánatot kértem volna tőle, hogy éppen velem (és mint kiderült, nem először) csalta meg a barátja.

Viszont a legtöbb szerető bizony tud a konkurenséről, ilyenkor vagy megpróbálja rábeszélni a megcsalót, hogy cserélje le a megunt házastársát (szándékosan nem írok nemeket), természetesen rá, vagy pedig látszólag elfogadja a helyzetet, és beletörődik, hogy neki csak másodhegedűsi szerep jut. Szerintem ennél megalázóbb kapcsolat nincs a világon. Mégis sokan játsszák ezt a szeretősdit: talán a szerelem, vagy csak egyszerűen a szeretetéhség tartja ezeket az embereket a szeretői státuszban. Valahol sajnálom őket, mert egy álomvilágban élnek, és nem látják az általuk körülrajongott ember igazi arcát.