Szerintetek jó, hogy végül is elfogadtam?

A párommal elég régóta vagyunk együtt (4év) jelenleg egyetemisták vagyunk és 2 éve élünk távkapcsolatban (heti 3-4 napot azért együtt vagyunk).

Nagyon jó a kapcsolatunk, mindent megbeszélünk, megszoktuk egymást már minden téren, igazából sosem voltak ilyen gondjaink. Van egy dolog amiben megegyeztünk, hogy felváltva fizetjük...

A történethez hozzátartozik, hogy sajnos anyagilag mostanában eléggé a padlón vagyok olyan is volt hogy 1ooo ft- ból húztam ki egy hetet...(nem cigizek, nem járok bulizni, nem vásárolok márkás dolgokat...)

Visszakanyarodva...most rajtam volt a sor, hogy fizetnem kellett volna (nagyobb összegről van szó) a megállapodásunk szerint. Ezt a pénzt én össze is szedtem, mostanában meg még nem is volt olyan rossz a helyzet (mondjuk nem rózsás...de elviselhető). Mikor elővettem, hogy adjam oda a páromnak észrevette, hogy az a félretett pénzemből van és azt mondta, hogy ugye nem gondolom komolyan, hogy ő elveszi azt a pénzemet amit én hetekig spórolgattam? Mondtam, hogy vegye csak el, mert marad még nekem és ezt direkt arra tettem félre...Ő hajthatatlan maradt...én mondtam a magamét...hogy vegye már el...a végén azt mondta, hogy Nyugodjak meg, mert ez a pénz a családban marad, és nem tudja, hogy én így gondolom-e, de szerinte már minden közösbe megy és ne idegeskedjek, mert családban marad...

Nekem ez annyira jól esett h elsírtam magam. Végül elfogadtam a pénzt (tehát megtartottam). A rossz az, hogy neki se megy túl jól...és nem akartam megrövidíteni...

szerintetek rosszul döntöttem?