Hogyan bocsássak meg az anyámnak?

Jól gondolom, hogy együtt laksz vele?

Ha teheted, próbálj meg elköltözni. Akár úgy, hogy elmész valahova messzire tanulni néhány hónapra... a távolság majd megmutatja, milyen viszonyban is vagytok. Neki is, meg neked is.

A megoldás egyszerűbb,mint ahogy túlbonyolítod:

-azt írod,a szíved mélyén még bosszúért kiáltasz--ez épp az ellentéte a megbocsátásnak,nem is érthető mit akarsz teljesen,de gondolom épp ezt szeretnéd most tisztázni: ebben szeretnék segíteni.

A megbocsátás első lépése,hogy mag AKARSZ bocsátani.El kell döntened,hogy valóban akarod e?!-ez tényleg egy szívbeli döntés,a lelked mélyéből kell jönnie.Gondold alaposan végig!

Megbocsátásra egyébként nem neki, hanem neked van szükséged,ha nem akarod,hogy az életed további részét is elcsessze,hanem boldog életet szeretnél---mert ha nem teszed meg,akkor ez tovább fog őrlődni benned, amíg csak élsz.---Megbocsátani pedig azt kell, amit hibázott és az szörnyű.

Ha sikerült,akkor onnan fogod megtudni, hogy jó szívvel tudsz rá gondolni,és semmilyen kárát nem kívánod,még kicsit sem.

Ha a helyedben lennék, én meglépném, de a megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtetted a múltad, mert tapasztalatként ez még jól fog jönni, hasznodra válik---és nem kell vele szoros kapcsolatot tartanod,én biztos nem tenném,hanem megfelelő távolságban maradnék, különben újra megsérülhetsz.

huh, ezt mintha en irtam volna az anyagi korulmenyeket meg a kifele magasztalast leszamitva (es en nem jartam picologushoz).

az a baj, hogy en hiaba probalkozok (es most mindegy, hogy tobb, vagy kevesebb sikerrel), babát várok, és realizáltam, hogy semmit sem változott, a gyerekemnek is azt fogja nyujtani, amit nekem..

szóval en letisztaztam vele nehany egyszeru szabalyt, és megmondtam, hogy ha egyszer rajtakapom, hogy nem tartja be, ott az ajto, nem akarom az eletben tobbet latni.

nem erdekel, mennyire csunya dolog, mennyire oreg, vagy maganyos (van egy feltesom, o az etalon, ot istenitette, en kis senki voltam, korhazbol se akart hazavinni, sajnalta, hogy nem fojtott meg a gyerekagyba, meg ilyeneket mondott mindig), nekem van egy boldog csaladom (a ferjem, es most szuletendo babank), és barmikor, gondolkozas nelkul oket valasztanam. egy fel percig sem gondolkoznek. és ha barmi veszelyezteti oket, esetunkben o, akkor soha tobbe viszont nem latasra.

én 29 vagyok

Utolsó vagyok: most írtam le,úgy látszik nem ment át :)

tehát:végig kell gondolnod,hogy valóban meg e akarsz bocsátani-gondold jól végig,mert egyenlőre bosszúra szomjazol-azt írod. Ha sikerült igazi döntést hoznod ezügyben,akkor már átléptél a második stádiumba,hogy meg is AKARSZ.EZ fog bevinni az utolsó szintre,hogy át is éled magát a megbocsátást úgy ahogy leírtam,leteszteled magad-ha már nem kívánsz neki kicsi rosszat sem,akkor sikerült--tehát magadban kell lerendezned,akár mond is ki hangosan addíg,amíg nem lesz eredménye-egy idő után érezni fogod érzelmileg.

Nem azt állítom,hogy egy perc az egész,de ha igazából akarod,akkor nem lesz olyan sok idő,de ez lelked mélyéből jön, ezért ez a mélység időigényes.---ha még mindíg kell segítség,szerintem menjünk át privibe.

Szia!

Tegyük fel, hogy elkezd piszkálni...mindegy mivel..ami arról szól, hogy Te milyen vagy...

Akkor olyasmire vonja a figyelmed, ami igazából nem lehet probléma neki. Mert az hogy hogyan nézel ki, vagy van-e unokád pl. az nem lehet neki gond.

Nem arról beszél, ami az igazi baja...ezért nem tudod megfogni, megérteni. Minél inkább koncentrálsz arra amit beszél, annál inkább máshová terelődik a figyelmed.

(Egyébként fordítva is így van....amikor múltbéli jellemét veszed elő te).

Egy olyan világra - a vitára - figyeltek, ahol egyikőtök valódi gondja sem jelenik meg.

Ebben a világban nem látszik semmi lényeges.....ez csak arra lesz jó, hogy 2 ideges ember legyen.

Én sem tudom, hogy mi van anyukáddal...

De talán érthetőbb ha felvetek egy pár dolgot:

Lehet,hogy egyedül érzi magát? Lehet, hogy épp azt akarja, hogy kedves legyél vele? Lehet, hogy az unoka ürügy a személyes találkozásra?

Gondolom neked is az lenne jobb, ha "ma,most" kedves és törődő lenne (ami nem az uralkodását jelentené), mint az, hogy egy elvi vitában leygőzd.

HA ráérzel, hogy mást beszéltek mint ami a valóság....akkor el lehet kezdeni a javítást.

Abban a pillanatban tudod majd megbocsátani azt amit manapság tesz....ha megérted a mai mély okait benne.

(Még a régit is megtudnád, ha az akkori okok a szemed elé kerülnének.)

Viszont csak akkor érted meg, ha kimondja...

Úgy kell beszélned, hogy tereld a beszédét saját magára.

Mi bántja? Mit szeretne? ez lenne a lényeg.

Csak példaképp:

ha "csúnya vagy" az te vagy, ...messze jártok..

ha "nincs unoka"...az már közelebb van (mert egy igazi unoka már az ő igaz unokája)...de még mindíg messze vagytok..mert nem magáról beszél..

ha egyedül érzi magát, ha unatkozik, ha jóvá akar valamit tenni, mert bántja a múlt, az már ő.

Annyit tudnék javasolni, hogy te szedd össze, hogy mit fogadnál szívesen tőle.....Ha magadban el tudod választani

a mai igazi problémáidat vele kapcsolatban a valótlantól, akkor jobban fog menni a kérdezés.

Ha tolerálod a viselkedését (hagyod, hogy idegesítsen) azzal nem fog változni semmi szerintem.

Ne hagyd... ne vedd komolyan amit beszél, amíg "ordít", hogy mellébeszél.

Ha az előbbi dolgot sikerült érthetően leírnom...akkor remélem látszik, hogy ez egyikőtöknek sem jó hosszú távon.

Az a bizonyos anya-gyerek szeretet ami jó lenne, ha lenne,

a megértésen keresztül jöhet.

Ha lenne még egy ember akit mindketten ismertek az is segíthetne....ha mégegy mondaná neki, hogy zavar téged és idegesít...Tehát az ő közeli környezetében egy olyan ember aki megért téged.