Van még hozzám hasonló típus, vagy én lennék UFO?
Mostanában sokat gondolkoztam azon, hogy passzívabb, motiválatlanabb lettem az utóbbi időben. Kész önkínzás bármire rávenni magam, pedig korábban volt olyan, hogy hihetetlen energiák feszítettek, fűtött a tettvágy.
A nagy morfondírozás közepette rájöttem, hogy az hajt előre, ha bármilyen szempontból rossz vagy kényszerítő helyzetbe kerülök.
Például egy fájdalmas szakítás után 1-2 hétig itthon ültem és nyalogattam a sebeimet, majd a fájdalmat valahogy tetté konvertáltam és ebből táplálkoztam, hogy előrébb haladjak. Ebben az esetben a munkába és a tanulásba fektettem ezeket az energiákat, nagyon jól is haladtam.
Most szerencsére nyugodt életem van - de a fenti vonásom miatt passzívabb lettem.
A gyerekkorom is jó volt, de a szüleim annyira óvtak és féltettek, hogy szinte az egész életemet helyettem akarták megoldani, sok pofont nem kaptam az élettől, amire talán szükségem lett volna. A tanulást is erőltették, így mindig olyan érzés volt, hogy nekik tanulok, nem azért, mert NEKEM fontos és én akarom. Így a belső motiváció is kiveszett a dologból, csak kínlódok vele, mert "kell".
19 évesen könyörögtem, hogy legalább egy évre hadd próbáljam ki magam, akármilyen munkát elvállalok, csak az első egy hónapban támogassanak, utána én szeretném kikaparni magamnak a gesztenyét, nem díszcsomagban megkapni. Másik célom az lett volna vele, hogy egy év láda pakolás, számlák miatti aggódás miatt talán igazi hajtóerőm lett volna a tanulásra. De erőszakkal, fenyegetésekkel megakadályozták ezt - úgy is tanultam, húztam-halasztottam mindent, a normál képzési idő majdnem duplája alatt végeztem.
A férjem kevésbé volt szerencsés (viszont hasonló habitusú, mint én), neki 20 évesen, gyerekkel, szűkölködve kellett felküzdenie magát, amit dicséretre méltó módon meg is tett - ennek már 18 éve. Mondta, hogy ha nem kerül ilyen kényszerítő élethelyzetbe (szülei megtagadták a segítséget), hanem mindent a feneke alá tolnak, valószínűleg nem tartana ott, ahol.
Most úgy érzem, hogy hiányzik belőlem a szorgalom, a hajtóerő - kreativitással sokszor ki tudtam váltani, semmi kényszerítő erő nem volt. Mindig volt, aki alám nyúljon, támogasson - közben az segített volna, ha átvitt értelemben kitesznek a pusztába és vadásszak, ha enni akarok.
Egy év múlva költözünk külföldre, ahol a férjem a kevésbé nemzetközi munkája és a nyelvtudás hiánya miatt hátrányban lesz. Szerencsére több nyelven beszélek, a végzettségem is nemzetközileg elismertethető.
Már alig várom, hogy kimenjünk és végre én építhessek fel valamit, magamra legyek utalva, felelős lehessek érte is (értem ez alatt, hogy egy ideig valószínűleg el kell tartanom), nekem kelljen megteremteni mindent, szinte nulláról. Tudom, hogy ott pörögni fogok, akár takarítani is elmegyek, ha olyan munkát sikerül csak találni, közben haladhatok feljebb, stb.
Van még valaki, aki hasonlóan működik, vagy engem raktak rosszul össze?
válasza:Én nem igazán értem a kérdés lényegét, mármint hogy pontosan milyen típusra gondolsz..leírtad az életed nagyvonalakban, a gondolataid, végzettséged, ilyemit, de nem "jött át" az üzenet, hogy mi a kérdés lényege.
Mármint azt vettem ki belőle, hogy neked fontos hogy elérj valamit magadtól....dehát kinek nem? Egy normális felnőtt ember így gondolkodik.
Nekem is járnak hasonló gondolatok a fejemben de szerintem mindenkinek akinek szintén jó gyermekkora volt, és nem érték pofonok, de nem hiszem hogy ez külön "embertípus" lenne, mindenkinek megvannak a maga gondolatai az életéről, amik valamilyen szinten fedik egymást másokéval, de ez nem különleges dolog, ez az élet.
Aki nagyon lelkizni akar, belemagyarázhat bármit bármilyen gondolatmenetbe de nem hiszem hogy van értelme. Én is sokat morfondíroztam az életemen hogy mennyire különleges vagy fura, ahogyan gondolkodom róla de már nem teszem, hanem inkább élem. :)
Ne érts félre, nem gondolom, hogy különleges lennék. Mindenkinek más-más mentalitás van (félénk-extrovertált, megmondóember-csendes), természetesen átfedésekkel, de nem egyforma mindenki, mert más-más arányban keverednek a különböző személyiségvonások.
Ebből most egyet emeltem ki és arra lennék kíváncsi, hogy ebben a konkrét témában van-e olyan, aki hasonlóan gondolkozik, neki hogy alakult az élete, milyen döntéseket hozott, stb.
Semmi misztikum nincs mögötte :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!