Mit tegyek, hogy ne kövessek el hibát? Szörnyű a kapcsolatom a szüleimmel.
Próbálom rövidre fogni.
Apám elég erősen iszik, már hosszú évek óta. Ilyenkor mintha más ember lenne, legtöbbször erőszakos. Régen napi szintek mentek a verések, bánom, hogy nem jelentettem fel. Már nagykorú vagyok, a gyámhatóság stb nem segít. Sokszor annyira megvert, hogy nem mehettem utcára hetekig. Több maradandó dolog maradt, és még most is el kell viselnem néha a veréseket, mert nincs lehetőségem elköltözni. Szerencsére már nem találkozunk annyit, és így csak hetente kell ezt átélnem, nem naponta (!) többször...
Anyám régen tiszta idegroncs volt, nyugtatókon élt. Most már ő is iszik. Egyre több sört iszik meg egy nap... hazajön munka után leül felbont egy dobozzal. Ezzel nem is lenne gond, de egyre többet iszik. És látom, hogy kicsit már részeg. Beszélek hozzá és nem figyel, ha szóba hozom ordít, hogy ő kereste meg az árát, megérdemli. Hallom a hangján, hogy már kicsit más. És semmi nem érdekli. Nem takarít, a főzést is csak összecsapja stb. Megőrülök már, hogy ennyire igénytelen! Ez megy 20 éve...
A jelenlegi legnagyobb problémám az, hogy már nem félek tőlük. Dühös vagyok! Legtöbbször annyira felidegesítenek, hogy meg akarom ölni őket. Csak hogy legyen már vége. Kérlek, ne ítélkezzetek, nem akarom megtenni, csak nagyon nehezen tudom magam kontrollálni! Emellett ilyen magától senkiben NEM alakul ki, ők tették ezt velem. Részben miattuk vagyok az, aki.
Persze szeretem őket, és sokszor meg is sajnálom, de ma is olyan dolgokat tettek, hogy most is inkább magamra zártam az ajtót, mert már nem bírom. Nyugtatóznom kell magam, és hasonlók. De már nem hatásos. Azt akarom, hogy visszakapják, amit velem tettek! Annyira dühös vagyok, de nincs olyan dolog amivel ezt visszaadhatnám! Ennyire durva dolog nem létezik. Azt akarom, hogy fájjon nekik. Csak annyira, hogy észbe kapjanak már, hogy nem tehetik ezt velem. Ugyanakkor szeretem őket, és tudom, hogy ez nem helyes. Nem is akarom megtenni. De sajnos megtudnám.
De nem fogom. Viszont így magamat ölöm meg szép lassan.
Szörnyen nehéz ezt elnyomni magamban.
Van még valaki ilyen helyzetben?
DE senki ne értsen félre, én nem vagyok őrült vagy hasonló. Csak végre egyszer őszintén leírtam ami bennem van. Mert ez így nem állapot.
válasza:Ertem minden szavadat. En a helyedben mindenkepp elmennek otthonrol, ha tudnal koltozzel kulfoldre. Sporolj ossze annyi penzt, hogy kulfoldre menjel dolgozni, es elni.
Ha veluk maradsz, teljesen tonkrefogsz menni, mert valameddig birja az emberi szervezet a sok megalaztatast, de egyszer robbannak az idegszalaid csak el!
Mar lelkileg ugyis sikerult tonkretenni tegedet, hagyd ott oket, es kezdj uj eletet, menjel el kulfoldre!!!!
Mast nem tudok ajanlani neked. Nyugalomra, nyugalomra es nyugalomra van szukseged.
Irjal vissza ide, szia!
válasza:
válasza:A mi családunkban is ivászat, alkoholizmus ment nap mint nap. Én is azt éreztem (gyerekként, kamszként), ölni tudnék. Sajnos a kérdéseidre nem tudok teljes mélységben válaszolni, mert ez egy nagyon gazdag témakör, amihez nem értek. Vannak emberek, akik értenek hozzá, mert külön ezzel foglakoznak. Társadalmi szervezetek, ilyenekre gondolok, mint a NANE (Nők a nőkért az erőszak ellen). Tudsz egy ilyennel szervezettel, vagy annak szakemberével beszélni? Az önkormnyzatnak is talán van ingyenes jogásza, de az nem biztos, hogy profi szakértője ennek a kérdésnek is, elindulásnak talán jó, de a NANE meg ilyen profi szervezetek megkeresése mindenképp fontos lenne.
Bár a családon belüli erőszak elleni fellépés általában nehéznek tűnik, de te emlitettél olyan dolgokat, amelyek a Te esetedet esetleg valamivel simábbá teheti. Például mondtad, hogy MARADANDÓ sérülést is okozott. Ez mikor történt, milyen jellegű? Elévült, vagy még nem?
Másik kérdésed az volt, hogy az eddig eltelt sérelmek hogyan dolgozhatók fel lelkileg. Amennyire tudom, a traumatikus jellegű sérelmek feldolgozása nehéz, szakembernek kell segitenie. Ha nincs rá pénzed, valószinűleg van a kerületi rendelőintézetnek pszichológusa, az ingyenes. Valószinűleg valamilyen fromában mindenképpen ki kell fejezni majd ezeket az emlékeket, feldogozni, nem pedig elfojtani. Alkalmas kerete-e ennek e feldogozásnak egy kárptéritési per, amit Te inditanál? Ezt nem tudom, ezt csak a pszichológus tudja megmondani. Az is lehet, hogy igen, de az is, hogy ez a két kérdés egymástól független.
A kérdéseidnek volt anyagi vonzata is. Miből teremtenél pénzt egy legalább ideiglenes elköltözéshez? Ez már csak azért is jól jönne, hogy kipihend magad, rálátásod legyen, erre szükséged is lenne, ha az eljárás során a döntéseket világos fővel meg akarod tudni hozni. A gyámhatóság ad-e Neked nagykorúságod cimén valami pályakezdési, életkezdési vagy ilyesféle összeget? (irtad, hogy nem segit, de én úgy tudom, van valami ilyesféle, volt-e a Te esetedben is ilyesmi?)
Ha tényleg maradandó sérülést okozott Édesapád, valószinűleg kártéritésért perelheted (ez polgári jellegű dolog, független a dolog büntetőjogi vonatkozásától). Az egyik kérdés, hajlandó vagy-e rá, a másik, hogy a várható siker reményében van-e valaki (vagy szervezet), aki kölcsönt adna Neked, hogy legyen miből addig is külön élned. Ha tényleg bizonyitható a dolog (márpedig egy maradandó sérülés, gondolom, bizonyitható), akkor szerintem megitélik Neked a kértéritést, szóval lenne fedezeted a kölcsön visszafizetésére.
válasza:Előző vagyok...
Bocsáss meg, amit az életkezdési támogatásról irtam, az főleg akkor működne, ha életed egy szakaszában állami gondozott lettél volna. (A ,,gyámhatóság'' szó előfordult a kérdésedben, amiatt tévedtem meg.)
A családsegitő központ, önkormányzat tud valami jogcimen segiteni Neked? (Albérlet fizetése, esetleg szálló, amit bántalmazott nőknek vagy gyerekeknek tartanak fenn, ilyesmi.)
Szakmai tanács ügyében emlitettem a NANE-t, ime a honlapjuk:
és annak néhány fontosabb része:
[link] egyesulet/tevekenysegek/segelyvonal.html
[link] gyogyulas/index.html
valószinűleg vannak még a témához értő profi társadalmi szervezetek, szakértők, én egyelőre csak a NANE-t ismerem.
válasza:Azért isznak, mert már szenvednek. Nem hinném hogy meghatná őket az hogy te szenvedsz miattuk, illetve nem jutna el az agyukig, kizárnák. Ha eljutna gyorsan kijózanodnának és egy kortyot nem innának többet, de ezt már nem bírnák. Fokozatosan talán.
Nem jó megoldás, de ha nem tudsz változtatni, költözz el. Ha tudsz változtatni, próbáld meg.
válasza:Költözz el, minél messzebb. Soha nem menj vissza, még csak meg se látogasd őket.
És vigyázz: ha már most nyugtatózod magad a problémák miatt, akkor öregkorodra valószínűleg te is inni fogsz. Anyukád is így kezdte, te írtad.
1. Köszi, az a tervem nekem is, hogy külföldön fogok élni, vagy min. a fővárosban, mert ők már sajnos nem változnak... én pedig nem bírom ezt. Nem ilyen életet akarok.
2. Rám is mindenért ordítanak, semmi nem jó amit csinálok. Minden baj. A barátaimmal se lehetek mert ők belevisznek a rosszba - állítólag. Persze ez nem igaz. Semmit nem csinálhatok.
Szerintem nem vagy bunkó, biztos nem véletlenül érzel így, kellett, hogy adjon rá okot.
3. Ahol lakok sajnos nincs ilyesmi szervezet vagy hasonló. Egy párszor már felvettem a kapcsolatot velük, de nem sokat ért. Igazából nem tudtak mit csinálni, mondjuk ezen nem csodálkozom, mert ha kívülről nézem tényleg nincs mit tenni. Elköltözni tudok majd csak, addig meg ez van. :S
Egyébként voltam pszichológusnál is már meg mindenhol, még gyógyszereket is szedtem, de semmit nem ért, mert hiába veszem be ha ordít apám a fülembe. Szó szerint hazaküldtek, hogy nem tudnak mit tenni. Szóval erről a részéről lemondtam, gondoltam olyanokkal tovább tudnék lépni, akik megértenek és átérzik ezt. (nameg majd a költözéssel)
Ezek a sérülések még régebbiek, de sajnos amikor az orvosok rákérdeztek mindig kitaláltam valamit, nem mondtam meg, hogy mi történt igazából. Gondoltam majd rákérdeznek egy idő után (akkor még 18 sem voltam) de a gyerekorvos sem kérdezett rá, hogy itthon mi a helyzet... :( igazából egyértelműen nem tudom bizonyítani, hogy szüleim tették ezt velem.
Nem tudom, adnának-e. Egyelőre nem is dolgozom, mert nincs lehetőség tényleg semmire, pedig kerestem állást. De eléggé azt érzem, hogy én még nem tudnék egyedül boldogulni. Tudom, hogy ez nem igaz és valószínűleg csak azért van, mert teljesen tönkretettek lelkileg... de akkor is kicsinek érzem még magam ehhez.
Nem hiszem, hogy belevágnék ebbe a pereskedésbe, egyébként is több milliós tartozásunk van, apám egy vasat se tudna adni szerintem...
Jaj, ne haragudj lehet nem gyámhatóságot kellett volna írnom, nem tudom mi a jó szó rá.
Köszönöm, átnézem ezeket a honlapokat. Önkormányzatnál stbnél még nem nagyon voltam, mert egyrészt félek, hogy nem értenének meg, mert ha én őszinte vagyok akkor mindig ezt kapom. És fogalmam sincs, hogy kell ezt elintézni és attól is tartok, hogy ha ez kiderül akkor mi lesz. Szüleim beadták a fél városnak, hogy én kezelhetetlen vagyok, és kb. mindenki azt hiszi bolond vagyok és nem foglalkoznak velem. Egyszer elmondtam, hogy otthon vernek és az emberek kinevettek és elhitték szüleimnek, hogy én HAZUDOK! Őrület...
Köszönöm az összes választ mindenkinek.
Megfogadtam, hogy nem követem az ő példájukat. Megkértem ismerőseimet is, hogy ha elkezdenék inni vigyenek el orvoshoz azonnal. De nekem ez nem szokásom, ha nem idegesítenek teljesen nyugodtan vagyok, csak akkor csinálom ezt magammal, ha már végképp nem bírom tovább. Inni különben nem iszok.
Sokat gondolkodtam azon is, hogy segíteni kéne rajtuk, azt hittem ebbe menekülnek. De nem fogadják el a segítséget, szerintük egyikükkel sincs baj csak én vagyok a hibás. Megkérdeztem külső személyeket is, nekem adtak igazat nagyrészt, de szüleim szerint ők is hülyék...
Tudom, hogy csak az a megoldás, hogy amint tudok költözök. Azt sajnálom, hogy egész jól kijövök az emberekkel, és a párkapcsolataimmal sincs probléma, sosem veszekszünk meg semmi. + Plusz pár dologhoz van tehetségem is, és így elpazarlom. Rettenetesen félek, hogy mi lesz ha nem lesz munkám, mert nem értek sok mindenhez. Viszont mostanában azt veszem észre, hogy néha remeg a kezem és így vége a "karrieremnek". Még szinte gyerek vagyok és már bezárultak előttem az ajtók. Hihetetlen.
Mellesleg köszönöm, hogy senki nem írt olyat, hogy engem be kéne zárni stb, meg hogy gyilkos vagyok. Mert általában így reagálnak... pedig én nem ezt akarom mondani.
Egy dolgot még megkérdeznék azért... nem akarom, hogy így legyen, csak most felmerült bennem. Ha esetleg valami butaságot csinálnék, akkor az enyhítő körülmény, hogy így bántak velem? Vagy valaki segítene rajtam? Vagy csak lecsuknának és kész, senkit nem érdekel?
válasza:Ne, egyaltalan ne gondolkozz butasagon, csakis okos dolog jarjon az eszedbe, megpedig az, hogy elkoltozol toluk!!!!!!! Minel elobb!!!!!!
Figyelj, minel tovabb tologatod magad elott a koltozkodest, es mondod, hogy a, ugysincs munkam, meg tonkretettek...stb. annal nehezebben fogsz tudni elmenni. Tenyleg szand ra magadat, hogy elkoltozol. Beszelsz valamilyen nyelvet? Mert pl. kulfoldre kitudnal menni gyerekekre vigyazni, vannak olyan csaladok akik fiukat keresnek, hiszen 1-2 kisfiu van a csaladban, es ok jobban tudnak pl. focizni, jatszani a sracokkal. A csaladodnal lesz teljes ellatas, ami neked az indulashoz kell, az a repulojegy, amit mar egy fapados jaratra olcson megkapsz, ha koran lefoglalod. easyjet, wizzair, nezegsd nagyon jo aron lehet veluk repulni!!!!!
Hidd el, az egyetlen segitseg, ha kulfoldre mesz, otthon Magyarorszagon nagyon nehez elhelyezkedni, de ezt te pontosan tudod.
Nagyon sajnallak, de hidd el, hogy te tudsz csak sajat magadon segiteni!!!!1
Pakolj, menj, es ne nezz hatra, es gondolj arra, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Akar a paroddal is elindulhatsz kulfoldre, esetleg valamelyik jo baratoddal. Amikor kint lesztek, kesobb mar vallalhattok mas munkat is, pl. gyarban is dolgozhattok, itt azert meg jol el lehet helyezkedni, otthon tenyleg semmi nincs, meg diplomasan, nyelvvizsgakkal is nehez az elet.
Pakolj, es ne engedd, hogy megjobban tonkremenjel!!!!!
válasza:Én az utolsó kérdésedre válaszolnék:
Sajnos nem enyhítene a dolgon semmit az, hogy bántak veled. Ilyenkor az előzményeket csak felszínesen vizsgálják.
válasza:Pszichológus alatt nem gyógyszeres kezelést értettem, az csak a felszin, hanem valami kognitiv terápiát, szóval beszélgetéseket, a sérelmek, megaláztatások fokozatos feltárását, feldogozását.
Milyen tehetségeid vannak? Irtad, hogy vannak. Középiskolás vagy, vagy érettségi után vagy? Akarsz továbbtanulni?
Szóval arra gondoltam, talán kérhetnél öszöndijat (akár középiskolai , akér felsőoktatási tanulmányaidra). Vagy, ha mást nem, legalább valami kollégiumi elhelyezést a tanulmányaid alatt. Ha érettségizett vagy, és van kedved továbbtanulni olyan szakmában, amihez tehetséged van, és jól tanulsz, kaphatnál annyi tanulmányi ösztöndijat, amennyiből kiférne egy kollégiumi elhelyezés vagy olcsóbb albérlet.
Ha vidéken nem találtál lehetőséget (sem megfelelő pszichológus, aki beszélgetni tudna, sem tanulmányok, sem támogatás, ösztöndij), akkor talán a fővárosban, vagy vidéki nagyvárosban lehetne megnézni, milyen lehetőségek vannak. Persze, ha továbbtanulsz, akor mindenképp nagyvárosi leszel, és akkor talán az egyetemed, főiskoládhoz kötődően kérhetsz támogatásokat, ösztöndijakat is.
A legutolsó kérdésre válaszolva: nem tudom, hogy mennyit változott a birói gyakorlat Simek Kitty óta, de attól félek, hogy nem sokat. Simek Kittyt másodfokon elitélték, kegyelmet pedig nem a jogos védemi helyzetre hivatkozva, hanem csak a kisgyerekére hivatkozva kapott a köztársasági elnöktől. Nekem hatalmas csalódás volt az egész ügy.
A Simek Kittyt védő Habeas Corpus azzal érvelt, hogy a ,,jogos védelem'' fogalmát ki kell terjeszteni azokra ez esetekre is, ahol rendszeresen bántalmazott ember nyúl végső eszközhöz, de nem tudok arról, hogy valaha is elfogadta volna biróság ezt az érvelést. Az én magánvéleményem az, hogy a Habeas Corpus érvelése korrekt volt, és a biróságok tévedtek, Simek Kittyt pedig fel kellett volna menteni, de ez csak az én magánvéleményem, ráadásul nem vagyok elfogulatlan (érintett vagyok).
Ha hirtelen elszakad a cérna, valószinűleg a teljes eddig átélt megaláztatás kitör Belőled, és kiszámithatatlan, mi történik. A jog csak a szó legszűkebb értelmében vett szükségszerű önvédelmet ismeri el, márpedig valószinűleg nem ez fog Veled történni. Simek Kitty esete (és az azt kisérő társadalmi vita) bebizonyitotta, hogy a társadalom még nagyon szemforgató és álszent ebben a kérdésben. Sok jó dolog, előremutató változás történt azóta, de nem hiszem, hogy a birói gyakorlat lényegesen megváltozott volna. Én ezt sajnálom, de nem tudok ezen változtatni. Mindenképpen meg kell előzni ezt a helyzetet. Ha tényleg igy érzed, mindenkép meg kell előznöd.
Egy tehetséges fiatalnak kell hogy kapjon valami ösztöndijat, vagy legalább kollégiumot. Az eddigi kudarcok ne kederitsenek el: a vidéki önkormányzatok szegények, a csak gyógyszerekkel dolgozó pszichológusok nem ismerik a modern kongitiv, beszélgetéses technikákat. Ide profi szakemberek kellenek: kognitiv pszichológus, tehetséget támogatni tudó profi társadalmi szervezet vagy tanintézet, családon belüli erőszakot kezelésében nagy gyakorlatot szerzett civil szervezet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!