Elrontottam mindent a saját ostobaságommal, mit tehetnék?

Tudjátok, igazából tudom, mit kellene tennem, és egy kis támogatásra lenne szükségem, de annyira megaláztam magam, hogy egy barátomnak se tudnám elmondani. Egyszerűen szégyellem magam, hogy így viselkedtem, egy magát valamire becsülő ember nem csinál így...

Két éve járok egy fiúval. Tudjátok, nagyon szeretem, még a mai napig is, de úgy egy fél évvel ezelőttig nagyon másmilyen voltam mint most. Mindent megadtam neki, ami tőlem kellett, meglepetésekre, ilyesmikre gondolva, de a hétköznapokon olyan elviselhetetlen voltam, hogy én sem tudom hogy bírta ki idáig. Nagyon rendes fiú, és nem ezt érdemelte volna. Egyfolytában hisztiztem, nyafogtam, ha valami nem úgy volt. Az a tipikus nyafka k.urva voltam. Aztán nyáron kezdett kinyílni a csipám, és onnantól kezdve próbálok változtatni mindenem. Igyekszem szem előtt tartani, ami a számára jó, kedvesnek lenni vele, úgy bánni vele, ahogy megérdemli. Nem hisztizni (máskor olyan hülyeségen is bepukkadtam, hogyha elkésett msnről. el tudjátok képzelni, milyen borzalmas voltam), kedveskedni neki, biztatni mindenben. Régebben fogyni akartam, de nem engedte, mondván neki így jó vagyok. Most megemlítette, hogy talán jó lenne, születésnapomra (jövőhét) kértem is hozzá egy két dolgot, mert a kondibérlet meg ilyesmi havonta számomra elérhetetlen álom, de egy ilyen alig használt gép jó. Az volt az igazán nagy probléma, hogy nem mondta el nekem, ami zavarja, ami a szívét nyomja, ezért szakítani akart. Megkértem, hogy mondja el, mi bántja, és tegyünk ellene, mert ha csöndben szenved, aztán elhagy, nem egy okos megoldás. Igyekeztem... tényleg igyekeztem! Tudom, hogy nem volt tökéletes, amit csináltam, mert néha kiborult a bili, és neki ha sírok, az már hisztinek minősül... aztán... ma megint mondta, hogy nem szeretné folytatni, mert neki így rossz. Még nem szakítottunk, de nem értem. Könyörögtem neki, hogy mondja el mi bántja, mi a rossz, de azt mondta, magamtól kéne tudnom. És az ésszerű az lenne, ha hagynám, hadd menjen, de képtelen vagyok rá! Tudom, hogy lehetne még sokkal jobb, ha hagyná, hogy megmutassam, hogy tudom másképp, ahogy neki jobb, ahogy mindkettőnknek jobb lenne. Igazándiból nem tudom leírni, hogy mit érzek pontosan. Nagyon csúnyán megaláztam magam előtte, mert ilyet egy lány nem csinál, csak... amit elrontottam, tudom, hogy lehetne másképp, és ismerem annyira, hogy tudjam, ha elmondaná, és tudnék változtatni, nála boldogabb nem lenne... remélem értitek mit akarok mondani, bocsi, ha hosszú lett...