Mit gondolsz, lehet úgy szeretni valakit (szerelmesnek lenni), hogy nem is ismered személyesen? Ki volt már ilyen helyzetben?

Nem vagy szerelmes bele, nem szereted, hanem csak abba/azt amilyen benyomasod van rola.

Egyebkent szerelmesnek lenni es szeretni, ket kulonbozo dolog.

Lehet vonzalmat érezni, de szerelmet nem szerintem. Társkeresőn vagy cseten megismerkedsz valakivel, beszélgettek, szimpatikus, tegyük fel jó a humorérzéke, figyel rád, meghallgat, bármit meg tudtok beszélni, tanácsokkal lát el, de a lényeg, nem tudhatsz meg olyan dolgokat róla, amiket személyesen megérzel. Például nem látod a mozdulatait, a mimikáját, nem érzed az illatát, stb stb. Ezeket te képzeled hozzá a személyéhez, vagyis kiszínezed őt, persze olyan "színekkel",amik neked is imponálnak. Ezért csalódás sokszor egy hosszú netes ismeretség után személyesen is találkozni az illetővel, mert kiderül szép lassan (néha rögtön) az, hogy korántsem olyan, mint amilyennek hitted, vagy - ami rosszabb - továbbra is erőlteted azt a képet, ami kialakult (kialakítottad) benned.

Volt már nekem is tapasztalatom hasonlóban, sokat gondolkoztam róla. Aki így úgy érzi, hogy szerelmes, az inkább egy rendkívül csalódott ember, aki szeretetet akar, sőt követel. Ebben semmi baj nincsen, csak legyetek őszinték magatokhoz.

Ismerek ilyen párt.Sok tízezer kilóméter választotta el őket egymástól,évekig nem találkoztak,mégis tudták,összetartoznak.Aztán találkoztak,összeházasodtak,boldogan élnek a Egyesült Államokban.

Ritka az ilyen,de nem lehetetlen.