Hogy élnél, ha pl.1800. ,1900. ,1950. ,2050. ,2100. lenne?

1800. lóháton

1900. lóháton

1950. lóháton

2050. lóháton

2100. lóháton

:)

Én 1950-től élek és szeretnék még élni 2050-ben is erőben egészségben épp elmével.

Amit eddig megéltem az számomra jó volt.

Jó, de szegény szüleim voltak.Taníttattak a szükségleteik visszafogása mellett is.

Munkámat szerettem.Van családom, gyermekeim, unokáim.Van lakásom. Most boldog nyugdíjas és nagypapa vagyok.

Ne higgyétek, hogy életem ez ideig felhőtlen volt, de csak a szépre emlékezem.

Azon már sokat gondolkodtam, hogy 1950-ben milyen lenne élni. Jó, az itthoni politikai helyzet miatt nem tetszene annyira, de mondjuk Amerikában szívesen éltem volna akkor, imádom az akkori divatot, zenéket, stb. Szóval ha eldönthetném, hogy akkor hogy élnék, akkor Amerikában laknék egy közepesen kicsi városban, lenne egy férjem, aki mondjuk valami könyvelőféleség lenne, én meg kozmetikus vagy fodrász.

2050-ben meg hááát, 73 éves leszek, erre gondolni sem akarok, nem szeretnék öreg néni lenni... Na jó, talán olyan igen, mint az egyik nagymamám, ő olyan kis fürge, fitt, csinos, tevékeny meg minden. És pont 73 éves most :) Na ilyen szívesen lennék ennyi idősen, viszont feltett szándékom, hogy a technikai újdonságokkal én is haladni fogok, mert pl. mamámnak bár van mobiltelefonja, de maximum telefonálni tud vele, az sms-t már nem érti, és cetlikre írja a telefonszámokat :) Na majd meglátjuk addigra, hogy tényleg így lesz-e.

Sajnos ha reálisan szemléljük a dolgokat, akkor:

1800-ban egy földesúr birtokán robotolnék, életemben nem hagytam volna el a falumat, és olvasni se tudnék.

1900-ban egy szép takaros parasztházban laknék, és a saját földemen dolgozgatnék nap mint nap, és bejárnék a vármegye központjába a vásárokra.

1950-ben beköltöznék a városba, felfedezném a modern tömegközlekedést, eljuthatnék az ország olyan részeire amiről még csak nem is álmodhattam, és emelet a városban egy irodában dolgoznék.

2050-ben Fontolgatnám, hogy elhagyjam a város nyomorát és kiköltözzek vidékre (az éhhalált és a munkanélküliséget elkerülendő). A városokban az embereket mindenhol körbeveszik a globalizáció romjai, afféle földi pokol. A modern technika csak kevesek játékszerévé vált. Azon sajnálkoznék, hogy a gyerekeim sokkal butábbak és kevesebbet látottak lesznek mint én.

2100-ban egy földesúr birtokán robotolnék, életemben nem hagytam volna el a falumat, és olvasni se tudnék