Ha egy nő azt mondja a pasinak, hogy elegem van, elhagylak, ilyenkor rendszerint észbe kapnak a férfiak?

nálunk nem hatásos,mert tudja párom,hogy ugyse teszem meg...ahogy én is tudom hogy hiába kezd el öltözködni hogy nah most lelép,ugyse jut tovább a nadrágnál,meggondolja magát,ajtóig még sose jutott:)

de van akinél komolyan gondolhatja a pasi

Kapcsolatfüggő. Ha a pasinak olyan kedve van, akár azt is mondhatja hogy akkor szia.

Az észbekapás pedig nem garantált, max egy lelki törés és utána a kapcsolat hanyatlása...

Én mondtam ezt évekkel ezelőtt a férjemnek..

A válasza ez volt: "Ott az ajtó! Ha akarsz mehetsz"

Így egy szép nap el is mentem...Amikor elmentem észbe kapott de már késő volt..Evvel a mondattal kár fenyegetőzni,mert nem lesz hatása..Ha valaki menni akar az menjen..

Szerintem embertől, kapcsolattól, szituációtól függ. Viszont szerintem nagyon, de nagyon kis százalékban vezet pozitív eredményre. Ha valamelyest rendeződik is a helyzet, akkor is benne lesz mindig a tüske, hogy ott akartad hagyni. Lehet, hogy így esetleg beijed, és jobban odafigyel, de az már akkor sem egy normális kapcsolat, normális érzésekkel.

Egyébként nálam személy szerint egy ilyen kijelentésre úgy reagálnék, hogy " jó, ha tényleg így döntöttél, nem állok az utadba, menj nyugodtan". És megpróbálnám magamban feldolgozni a dolgot, egyedül túltenni magam, minthogy elkezdjek könyörögni, meg kapkodni.

15:04-es vagyok...

..igen, elengedném, mert úgy vagyok vele, ahogy egy előző hozzászóló is írta. Ha szeret valaki valakit, nem fenyegetőzik ilyenekkel. Ha ilyet képes mondani, akkor ott már rég nem a szeretet vezérel. És akkor lehet hogy jobb ha tényleg megy... Én tudom magamról, hogy ilyen, és ehhez hasonló dolgokkal nem fenyegetőznék soha, nem zsarolnám a páromat, mert szeretem. Inkább elrángatnám valami párterápiára, ahol szakember segít. Sokkal célravezetőbb.

Nálunk így volt, de én nem trükköztem játszmáztam, hanem valóban szakítani akartam, és ezt el is mondtam, hogy mennyire megbántott (nem megcsalás vagy ilyesmi volt, "csak" a beszédmódja, viselkedése volt nem egészen elfogadható,és ez többször előfordult) és akárhogy is fáj, most szakítok. Először flegmáskodott, hogy keressek akkor jobbat, stb. de aztán miután látta, hogy komolyan gondolom, láttam rajta, hogy tényleg megijedt, és bocsánatot kért, meg egy utolsó esélyt. Azóta eltelt 2,5 hónap, és olyan szintű konfliktus nem fordult elő,látom, hogy igyekszik, jobb lett a kapcsolat.

De ha valaki számításból fenyegetőzik, és úgysem teszi meg,akkor szerintem hatástalan marad a dolog.