Tud sz elvárások nélkül élni?

Erre szokták mondani, hogy az élet egy csatorna, amit beleteszel, azt veszed ki belőle.

Apám konkrétabban fogalmazott (sikeres élet áll mögötte, így hiszek neki): "Mindig adj, akkor is, ha nem várhatsz vissza semmit. Az élet be fogja pótolni. Lehet, hogy mástól kapod vissza, amit adtál." Azt tapasztalom, hogy működik is.

Illetve van egy nagyon jó barátom, akinek az apja egy rettentő szimpatikus ember, mellette hihetetlenül sikeres üzletember. Ő vallja azt az elvet, hogy "mindig te légy, akinek tartoznak, te ne tartozz". Szó szerint (nem magyar az illető) úgy hangzott, hogy "always be a giver, not a receiver".

A viszonzást nem az adott személytől, hanem az élettől kell várni. No meg több legyet lehet fogni egy csepp mézzel, mint egy akó epével...

Mindenki máshonnan jön, és máshová érkezik, ezért értelmetlen minden elvárás.

Ettől függetlenül az embereknek mindig vannak és lesznek elvárásaik, és ez mindig csak keserűséget szül, mert nem erőszakolhatunk rá másra semmit:)

Hiába gondolom azt, hogy valami alapvetően elvárható, ha a másik esetleg úgy gondolja, hogy az nála nem fér bele.

Én mindig segítek, adok, ahányszor csak tehetem, az élet úgyis viszonozza majd. És olyan jó érzés, amikor másnak örömet szerzel:)

"mindenkire kéretlenül tukmálod magad, hogy aztán elvárhass tőlük"

Fúú ezt de jól mondod. Volt egy barátnőm aki pont ilyen volt, de nem tudtam megfogalmazni ezt magamban. később mindent a szememre hányt. Én meg nem tudtam mit mondani arra én miben segítettem. Csak később jutottak eszembe a dolgok és egy tényleg jó barátom azt mondta , hogy azért mert én szívből adtam, és önzetlenül.