Természetes dolog, ha egy férfi csak pár percet bír ki egyhuzamban a kisgyerekével, ennél többhöz türelmetlen?

És mennyi idős a gyerkőc???

Sajnos ez így van, a pasik többsége nem normális, csak a saját igényeik érdeklik, csak nem tudom, hogy akkor miért kellett nekik gyerek. Nálunk is ha fel kell kellni éjszaka, akkor egyből, hogy miért nem tud pihenni legalább éjszaka. Utálom, lassan itthagyom és akkor pihenhet!

Szerintem nem normális. Nálunk is így kezdődött, vagyis eleinte még nagy fellángolás volt a baba, majd fokozatosan kihúzta magát a teendők alól, míg végül mindent én csináltam, mert hát nem lehetett nem megcsinálni. Nem várhattam rá állandóan, mindig csak ígérgetett, hogy persze segítek fürdetni, persze figyelek rá, jövök kiszívni az orrát.... végül annyira sietett mindig, hogy sosem ért oda és rákényszerültem mindent egymagam megcsinálni.

Nem normális, mert látom más családokat és ott az apuk állandóan a kicsivel van amikor csak van ideje rá, nem menekül el otthonról, nehogy valamit neki kelljen megtennie a gyerekért vagy értem. Úgy kezdődött, hogy ő nagyon fáradt, ő dolgozni jár és nehogy már éjjel felkeljen a gyerekéhez, mert én egész nap itthon vagyok semmit sem csinálok, keljek én hozzá fel óránként, ő tőle aztán nyugodtan üvölthetett a gyerek, nem vette ki az ágyból! Nekem erre nem lett volna szívem. Amíg nem bírtam menni a szülés után, addig csak-csak segítgetett, mert még utána 1 hónappal sem bírtam leülni, tyúklépésben közlekedtem.... Nehéz szülésem volt, nehéz volt magamat is ellátni, nemhogy a kisbabát, akinek még tápszer is kellett, nem volt elég akkor még a tejem.

Igen ha el kezd nála nyafogni már nem bírja elviselni, egyből hozza "anyához", ha kérem figyeljen rá míg bármit is csinálok látszik rajta mennyire nem füllik rá a foga. Inkább elment otthonról. Amikor 4-5 hónapos lett addigra már alig lehetett otthon marasztalni, volt hogy munkából hazajövet sem a gyerekéhez jött, hanem a haverjaihoz...

Tehát nem normális és én hiába próbáltam neki mondani, hogy törődjön vele többet, olyan szépek ezek a percek, órák, hónapok, én beleőrülnék ha nem láthatnám akár 1 órahosszát. Amikor alszik már hiányzik. De ő simán napokat kibír nélküle, ugyanis szétváltunk, mert megelégeltem azt hogy mindenben csak magamra számíthatok és elhagytam.

Remélem nálatok megoldódnak a gondok és nem juttok idáig.

13 hónapos kislány anyukája

ha már ezt is megcsinálta h elment otthonról azért mert sírt a baba akkor már tényleg nagyon nagy gáz van a pasival:S

szerintem próbálj meg mégegyszer beszélni vele ..ha nem sirül és lehetséges költözz el egy időre..nehogy már azt higgye hogy (bocsi a durva kifejezésért)összebaszni kellett csak aztán meg minden a te dolgod...ne hagyd magad

Te jó ég!!! Szállodába?? Na ez szemét dolog és nem apához, családos emberhez méltó! Ennél már csak az a jobb, amikor anyósom azt mondta a fiának, mikor hazajöttünk a kórházból: Nem baj fiam, majd haza jössz aludni hozzánk, mert itt a baba mellett biztosan nem fogsz tudni pihenni, és neked rengeteg pihenésre van szükséged úgy mint nekem! Aha és az anyukának nem kell pihennie igaz?? Na tudod az ilyen nem is apuka, aki elmegy szállodába aludni, nemhogy segítene megnyugtatni a kicsit, hisz az apja! Gondolom, hogy türelmetlen és ideges, amitől persze a csöppség még ingerültebb, még nyugtalanabb. Én ezért hagytam ott, mint már írtam 2. válaszolóként, mert egyszerűen nem bírtam mellette!Tiszta ideg voltam mindig a nagy lustaságán és semmittevésén, mintha nem is az ő gyereke lenne, pedig ő akarta a babát én még vártam volna 1-2 évet. Ezért jobbnak láttam különválni, nehogy a kicsinek valami baja legyen a sok feszültségtől.

Sajnálom, hogy más apuka is ilyen önző!!Pedig nekik már úgy kellene gondolkodni, hogy MI, egy család és nem Én!

8 hónapos kislány apukája vagyok. Nekem is szoknom kellett a dolgot, alapból én is persze egy lusta dög vagyok, emellett nem is igen tudtam mit kell kezdeni egy kisbabával. Volt erről néhány beszélgetésünk a nejemmel, mert az én nézetem az volt (bizonyos értelemben most is ez), hogy anya azért van otthon gyesen, hogy ugráljon a gyerek körül, apa pedig hajt reggeltől estig, hogy eltartsa a családját. Párom viszont szerette volna, ha egy kicsit jobban kiveszem a részem a gyerek körüli teendőkből (apaság - egy szó is van erre :-)). Aztán idővel összebarátkoztam a csemeténkkel, és sokat játszom vele. Bár ehhez az is kellett, hogy picit nagyobb legyen, mert egy két hetes gyerekkel nem nagyon lehet mit csinálni, az ellátáson kívül.

Talán most megtaláltuk az egyensúlyt. Éjszakánként soha nem kellett és nem is kell a gyerekhez felkelni, mert nekem csörög a vekker reggel négy órakor, és sokszor délután négy-öt-hat (néha este tíz, de nagyon ritkán) mire hazaérek, tehát aludni kell. A ház körüli teendők "férfias" része úgyis az enyém, emellett hétvégén besegítek egy-két dologba. Esténként játszom a gyerekkel, a fürdetés is közös program. Tisztába is teszem, ha kell, bár a kakis pelenkát azért kerülöm, ahogy lehet :-))

Bevallom, apaságom elején egyszer én is elszaladtam a kert végébe, mikor már nem bírtam a bömbölést :-))

Egyszóval nem, nincs így minden családban, de ez egy folyamat volt nálunk is. Nem voltam még apa, ezért tanulni kell a dolgot, mint minden mást.