Valamilyen tanács? Mit kezdjek magammal?

Vedd fel apukáddal a kapcsolatot!

- Így egyszerűen. Majd kiderül, kialakul. Te csak adj egy esélyt az életednek! A többi már nem csak rajtad múlik...

Én is azt mondom keresd meg apukádat. Szerintem sokkal rosszabb tudatlanságban élni, mintha akár tudom a rosszat is. Ez az érzésed nem fog elmúlni, csak ha lezárod egy beszélgetéssel, akárhogyan is sikerül az, de megadtad magadnak az esélyt, hogy kapcsolatod lehessen vele.

Próbálj meg ne nagyon negatív irányból nézni dolgokat. Valahogy most előjött az összes dolog neked, ami nem kellemes, de azért ne éld bele magad túlságosan, mert annál nehezebb újra boldogságot találnod majd. Ez a felnőttéválással jár egyébként, hgy változnak a dolgok, és meg kell tanuljuk elfogadnunk azokat. Változnak, különválnak barátságok. De legyél nyitott, és ne búslakodj, akkor nagyobb esélyed van pozitívnak, boldognak lenni megint, bár ez másfajta lesz már, mint régen, de jó lesz.

Nekem még vannak illatok pl. amik emlékeztetnek fiatalabb koromra, és majd elsírom magam, mert milyen jó is volt akkor. Aztán belegondolok, nem rossz nekem most sem, csak a roszabb napokon, de minél kevésbé éli magát bele az ember az önsajnálatba, annál könyebb neki.

Ez egyáltalán nem megalázkodás ! Ha őt érdekli, akkor igényli, hogy tudjon az apjáról. Lehet, hogy kellemetlenlül csalódna, de akkor is letudná zárni magában a dolgot.

Nem biztos, hogy az apa nem akarja. Lehet épp ő is azt gondolja, hgoy a lány elzavarná, főleg így 17 évesen, hogy ha eddig nem, akkor miért most keresi tán elakar kezdeni beleszólni az életébe ? Lehet, a család nem rajong érte, de ő majd megveszik, hogy láthasson.

Magadra hallgass, hogy neked mi lehet a jobb. Bevállalni a találkozást, és csalódhatsz, de az is lehet, hogy kellemesen, vagy sose tudod meg, hogy mi is van, és ez életedben végig kisér. Ha ezen túl tudod magad tenni utóbbin, akkor semmi gond akkor egyáltalán nem kellene megkeresd.

Anyudnak ha jó viszonyban vagytok nyugodtan mondd meg, legyél őszinte vele. Úgysem gondolná, ha meg igen, majd elmondanád, hogy nem rögtön hozzá akarsz költözni, csak beszélni vele, egy esélyt adni magadnak, hogy megtudd amit szeretnél és kész. De felkészültnek kell legyél.

Sokszor kell az embernek kellemetlen szitukon átesnie, de van, hogy jól végződnek ám ! És egy alkalmat ki lehet bírni, ha belemenne a taliba, és te megkapnád amit akartál. Igen izgalmas az egész, nem egy nyugodt dolog az ilyesmi, de ha feltetted magadnak, akkor nagyon is megérint. Eljöhet az az idő, amikor már nem lesz lehetőséged megkérdezni, mert mondjuk meghalhat, próbál erre gondolni, hátha segít a döntésedben.

Szia!

Az élet arról szól, hogy változik. Ezért a korábbi élethelyzetek, barátok, kötődések helyére újak jönnek, melyeket idővel éppen úgy meglehet szokni, szeretni, kedvelni ahogy a korábbiakat, persze ez az elején nem látszik. Tipikusan ilyenek, az iskola váltások, költözések, munkahely váltások. Nyilván ez személyiség függő is, én pl. minden változásban az előnyös oldalt igyekszem keresni, mert mindig van az is. A lényeg, hogy a múlt iránti sajnálkozás ne menjen a jelen elfogadásának rovására és akkor idővel rednbe jönnek a dolgok.

Pasi kérdésben csak annyi, hogy azzal foglakozz, aki érdekel, de azzal foglalkozz!!

Édesapád ügyében én is azon a véleményen vagyok, hogy ha érdekel akkor keresd meg, először óvatosan, aztán akár közvetlenül is, de egyrészt ne támasz túl nagy elvárást vele szemben, mert akkor könnyen csalódhatsz, másrészt ne legyél számonkérő vele, mert akkor ellenkezést fogsz kiváltani belőle, még akkor is, ha egyébként gondol rád és szeret.

Ha van bennetek hajlandóság akkor vegyetek fel egy laza kapcsolatartást aztán meglátjátok mit hoz a jövő.

Szerintem kicsit családi értelmben magadra lehetsz hagyva, ezt látom problémának, de lehet, hogy rosszul gondolom, akkor bocs az elhamarkodott ítélkezésért.

39/F