Mi a feladata annak az anyának, akinek van egy 15 és egy 17 éves fia?

Ugyanaz,ami eddig is volt. Gondoskodni szerető otthonról,élelemről ,ruházkodásról,ellenőrizni a tanulását.

Okosan nevelni,megengedni amit lehet,és tiltani,amit nem. Ha jó a kapcsolatuk,akkor ezt megtudja beszélni a fiaival.

Ebben a korban a szülõk részérõl nagyon fontos a türelem, és az életre való nevelés.

A kamaszok viszont nagyon jó lenne,ha megfogadnàk a szülõk tanàcsait,mert csakis jót akarunk a gyerekeinknek. Nemcsak legyinteni.:)

Pszichológiát tanulok, ebből igyekszem most meríteni egy keveset. Az emberi életszakaszban ez kor már nem a nevelhetőségről szól. Attól tartok, aki elkésett illemet, szeretetet, megbecsülést tanítani, ilyenkor már nem tudja bepótolni. Ebben a korban a családról, szomszédokról a fiatal figyelme a kortársakéra, vezető személyekre (tanár, cégvezető, stb.) tolódik, az ő tanácsuk gyakran jelentősebb, mint a családé. A kísérletezés, identitáskeresés (önazonosság, hogy tudjam, ki vagyok, mit akarok, mire vagyok képes, meddig tudok elmenni, stb.) kora ez. A szülő feladata az óvatos (ez nagyon fontos, ugyanis nem nevelni kell, hanem tanácsot adni, és elfogadni a döntéseket) iránymutatás. Ne azt mondja: ne szexelj, mert jaaaaj, fiatal vagy!; mondja azt, ha szexelsz, használj óvszert, mert a nemibetegség fájdalmas lehet, vagy egy életre szóló is. Vegyen neki óvszert is hozzá, és a gyerek tanulja meg, hogy szólhat, ha szüksége van ilyesmire. Szeretetet kell adni, biztonságos otthont biztosítani, ahová szívesen tér vissza a fiatal.

A verés a legrosszabb ötlet. Ilyenkor fegyelmezni már nem lehet.