Lesz ebből még béke?

Nekem ugyanez volt. Ő is besokallt, mert állandóan baszogattam meg kiabáltam, felpofoztam párszor...aztán 3 hete kibukott a dolog, azt mondta már nem szeret és nem tudja mi legyen. Adott egy esélyt még, de hiába próbálok változni, azt mondta, neki ez így még rosszabb. Mi együtt is élünk, lehet, hogy hamarosan haza fogok költözni. Azt ajánlom neked, hogy nagyon húzd meg magad, mert ti is szakítani fogtok. Én sem tudom nálunk mi lesz a vége, lehet, hogy majd jót fog tenni ez a kis különköltözés, lehet, hogy nem. Hány évesek vagytok, mióta vagytok együtt?

"Van bennem egy olyan érzés, hogy jobbat érdemelne nálam..." - akkor ezen dolgozz! Nézd meg, honnan jön ez az érzés? Ki táplálja benned, ki ültette el beléd? Mert az ilyen érzés általában nem adekvát, sőt káros. Mindenkit lehet szeretni, ezt nem kell kiérdemelni, ahogy sok családban "tanítják". Ha Ő téged választott, Te pedig Őt, az pont elég kezdetnek. Amivel ezt a "kiérdemelni"-t össze szokás keverni, az a párkapcsolati egyensúly. Vagyis, ha kapok valami jót, akkor én is adok valami jót. Ha azt szeretném, hogy a párkapcsolat fejlődjön, virágozzon, akkor mindig egy kicsivel több jót adok, mint amit kaptam. És fordítva, ha valami rosszat kaptam, ott is meg kell őrizni az egyensúly közeli állapotot, tehát a rosszat is visszaadom, ám mivel nem az a célom, hogy tönkretegyem a kapcsolatot, kevesebbet adok vissza, mint amennyit kaptam. Így folyamatában szemlélve a bántások, rossz tételek szépen lassan eltűnnek, a jók, a számotokra kedvesek felerősödnek a kapcsolatban. Ez nem bonyolult, csak a mindennapokban sokan elfeledkezünk róla.