Mit szólnátok ahhoz ha a gyereketek egyik napról a másikra elköltözne otthonról szó nélkül?

Két lehetőség van: a gyerek és a szülő soha nem értették meg egymást, gyűlölködéssel, kizsákmányolással, terrorban telt az első 18 év, ebben az esetben érthető, hogy a gyerek meneküli akar.

A másik lehetőség, hogy nagyjából normálisan telt a gyerekkora, és a szülőket arculcsapásként éri, hogy tegnap még volt gyerek, ma már nincs. Ha ez velem történne, a saját gyerekem ezt tenné velem, azt is megbánnám, hogy megszültem.

Ha szeretetben neveltek a szüleid és ezt akarod velük tenni akkor egy tahó vagy.

Ha rossz gyerek korod volt és menekülni akarsz,mert nagykorú lettél akkor sok szerencsét,indulj!:)

Mi a terved?

Miért akarsz elmenni, pláne külföldre?

Mondjuk, ha közölnéd velük, hogy mire készülsz, és szükség esetén be tudnának segíteni!

Amikor mi voltunk 18 évesek, két haver lelépett otthonról.

Egy hét múlva otthon voltak.

Egy 18 éves gyereket SEHOL nem vesznek komolyan. Mindenki hazaküldte őket.

Azért mérlegeld, hogy tényleg ennyire rossz e a helyzet, vagy csak dacols, és felnőtt lettél, és azt csinálsz amit akarsz. Mindíg ilyen volt e a kapcsolat ? Mert vannak nagyon rossz szituk elhiszem, de van nagyon sok nagy gyerek, akik eltúlozzák a dolgokat.

Férjem szó nélkül lelépett 3 hétre, aztán elfogyott a pénze hazament. Még ekkor sem volt hajlandó leülni megbeszélni, anyukája beígérte, hogy ha elmegy öngyilkos lesz. Hát férjem elment, és mire hazajött anyukáját kórházban próbálták visszahozni szerencsére sikeresen. Onnantól elkezdtek beszélni, kinek mi esik rosszul, mit tud tenni és mire én képbe jöttem tök jó kapcsulatuk volt. Szülőknek elvárásuk volt meló, komolyság, kinézet, férjem meg ezeket piszkálásnak fogta fel. Nem az egyetlen.

Óvatosan az ilyesmivel. Azért biztos sokat is tettek, csak volt valami jó is az életetekben. Remélem igen !