Miért dobálózik mindenki a költözéssel egy esetleges családi konfliktus esetén?

Nem lehet - és NEM IS SZABAD - mindig minden problémát megbeszélni. Én azt láttam, amikor a heti rendszerességgel félholtra vert feleség akarta megbeszélni az őt verő férjével a problémáit, mert hát "mit szól a család, ha elválunk". Kitalálod, milyen sikerrel?

Vannak problémák, amelyek túl nagyok és túl mélyek ahhoz, hogy érdemes legyen tovább taglalni őket.

Tudom, a nagyszüleink idejében nem volt elköltözés "nem volt divat a gyereknek egyedül élni" - ez azt jelentette, hogy boldogtalanul szenvedett a családban. Felesleges.

általában akkor javasolják a költözést ha olyan nagy a probléma(pl iszákkos férj, évek óta elhúzódó veszekedések,boldogtalan házasság) szerintem még mindig jobb új életet kezdeni mint egy boldoglalan rossz házasságban élni. sajnos inkább az a tapasztalat, hogy mindenki csak nyel és boldogtalan minthogy lépne.

és itt persze nem az esetleges konfliktusokról beszélünk hanem már a komoly bajokról.

Ja, én gyerek-szülő konfliktusban gondolkodtam a válasz megírásakor!

első

Vannak esetek, mikor tényleg ez a legjobb megoldás - családon belüli erőszak pl. - de tényleg mindenki könnyen dobálózik a "költözz el" szavakkal.. Ez tényleg nem megoldás, ezt csak akkor szabad tenni, ha az illető maga mögött akarja hagyni a teljes addigi életét, és önállóan új életet kezdeni valahol máshol.

18 éves fiataloknak szokták ezt tanácsolni, mikor mondjuk túlzott szülői szigornak vannak kitéve, pedig szerintem ilyen esetben nevetséges ilyet mondani egy fiatalnak. Együtt élni nem könnyű, alkalmazkodni kell, de még mindig jobb, mint kilépni a nagy semmibe, minden segítség és alap nélkül.

Szerintem aki ilyeneket tanácsol, annak nem lehet túl jó a családja, ha csak úgy szó nélkül megszakítana velük minden kapcsolatot - mert a problémákat követő szó nélkül költözés soha nem eredményez jobb kapcsolatot, csak sértettséget, haragot, viszályt. Arról nem is beszélve, hogyha a fiatalnak mondjuk lenne lehetősége elköltözni, valószínűleg már régen megtette volna.

A válaszok nagy részével egyetértek. Anno nekem is mindig csak ezt javasolták (sajnos azóta sem tudtam még elköltözni, mert gyakorlatilag sokszor ételre nincs pénz, így az albérlet fel sem merül bennem... mielőtt a nagyokosok beszólnának az internet alig pár ezer forint havonta, ráadásul kell a munkámhoz!!!!).

Nálunk is komolyabb jellegű a probléma, apám erősen iszik és emiatt mindennapos a veszekedés, csapkodás, és anyám részéről tányér dobálás. Régebben a verés is mindennapos volt, csak amióta már így jobban felnőttem megfogadtam, hogy nem hagyom magam.

Nekem se esett jól amikor egyedüli lehetőségként (sokszor több száz válasz közül) a költözést tudták csak javasolni. De ha belegondolok én sem tudtam volna mást mondani. Szóval annak ellenére, hogy hálás vagyok a válaszokért úgy gondolom csodát nem kell várni itt sem.

A kis dolgokat valóban meg kellene beszélni és nem mindjárt felháborodni és elköltözni és aztán 10 évekig nem beszélni.

De pl. nálunk a beszélgetés semmit sem ért. Amióta nagykorú vagyok (több éve már), illetve előtte is amióta jobban átlátom a dolgokat azóta folyamatosan próbálom megbeszélni a helyzetet és megoldást találni. De apámmal amikor részeg felesleges beszélni. Amikor nem az (kevés ilyen pillanat van, munka közben pedig nem hívhatom fel...) akkor is elengedi a füle mellett, kicsit sem érdekli. Anyám még mindig tagadja, hogy itt komoly baj lenne szerinte apám nem alkoholista. Természetesen ez nem igaz, sőt mostanra már anyám is egyre gyakrabban iszik (mindennap megiszik egy-két sört, bort ilyesmit. Szerintem ez igenis számít.)

Már nagymamámnak is szóltam régebben, hogy beszélgessen el velük de nem ért semmit. Sőt az egész család nekem támadt, hogy ne merjek mamámnak ilyeneket elmondani mert felmegy a vérnyomása (hát az enyém is az egekben van!!!). Ráadásul mamám csak sírt, szóval tényleg inkább nem szólok neki.

Próbáltam rávenni szüleimet, hogy menjünk pszichológushoz vagy valami. Mert ők nem ismerik el, hogy hibásak szerintük mindenről én tehetek. Ennek többször is hangot adtak.

Többször leültem anyukámmal is beszélni, de nem jut el az agyáig. Időnként megfogadja, hogy elválik de ez megy évek óta. Na mondjuk tényleg nem tudna hová menni ő sem.

Szóval szerintem ilyen esetekben csak a költözés marad, menekülni ebből a közegből mielőbb!

Csak azt remélem, hogy egyszer sikerül is. De munkát én se nagyon találok, nálunk még takarítani se vesznek fel vagy árufeltöltőnek. Egy az, hogy már ott vannak rá ezren másrészt üzlet is alig van nálunk, vidéken...

Elnézést, hogy sok lett csak próbáltam kifejteni, hogy mikor nem megoldás szerintem a beszélgetés.

Tényleg nem lehet mindent költözéssel megoldani, de szerintem gyakran azért írják ezt, hogy felnyissák a válaszoló szemét, hogy azért ő is tehetne a sorsáért. Nem szeretnék senkit megbántani, de millió olyan kérdés van itt, hogy "Utálom az anyósomat, mert azt akarja, hogy segítsek a háztartásban." meg a szülőkkel kapcsolatban is ilyen szintű problémák, amikre tényleg nem lehet mást válaszolni, hogy ha nem tetszik a rendszer, lehet csomagolni.

Természetesen nem a heti rendszerességgel vert nőkre gondolok.