Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mivel győzhetném meg édesapám,...

Mivel győzhetném meg édesapám, hogy jó helyem van, és jó döntés volt, hogy albérletbe költöztem a barátommal?

Figyelt kérdés
Én 22, a barátom 24 éves. Kb. két hónapja lakunk albérletben. Előtte én kollégista voltam a főiskolán, így a szüleim előtte sem láttak minden nap. Eléggé ellene voltak (főleg édesapám), hogy összeköltözzünk, mert szerinte fiatalok vagyunk még ehhez, és nagyon drága, meg biztonságosabb a kollégium. Én ráhagytam az egészet. Az elején még próbáltam meggyőzni róla, hogy ez jobb lesz nekem így, de nem sikerült, így inkább nem beszéltünk a témáról. Már két hónap is eltelt azóta, de nem békélt meg a döntésünkkel. Én azt hittem, hogyha látja, hogy boldog vagyok így is, akkor majd megnyugszik, és belátja, hogy jobb így, de nem így van. Állandóan megjegyzéseket tesz, mert például: mondtam, hogy energiatakarékosizzókat vettünk, hogy kevesebb legyen az áramszámla, de ő erre annyit vágott oda, hogyha nem költöztem volna ki a koleszból, akkor nem kellene ilyenen aggódnom; vagy meséltem, hogy mennyi mindent főztem már, és azért a nagy részük hála az égnek finom lett, erre, hogyha nem költöztem volna ki, akkor nem lennének ilyen gondjaim; sajnos megfáztam, erre édesapám azzal jön, hogy biztos nem fűtünk rendesen, mert azzal spórolunk stb. Nem tudok olyat mondani, aminek ne az lenne a vége, hogy látom, látom milyen hülye vagyok, hogy kiköltöztem. Pedig ténlyeg boldog vagyok. Sokkal boldogabb mint előtte. A házimunka tetszik, a környék szuper, a lakók halkabbak mint a kollégiumban, azt ehetek, amit akarok, a barátommal lehetek mindig, és hála Istennek pénzügyileg is jól kijövünk, mert a barátomnak viszonylag jó állása van, nekem meg elég magas ösztöndíjaim, mert szorgalmasan tanulok. Mégis édesapám úgy viselkedik, mintha rossz döntést hoztam volna. Néha már azt érzem, hogy annak örülne, ha én nem is lennék boldog az albérletben, mert akkor visszaköltöznék a kollégiumba szeptembertől. Mit tehetnék, hogy megbéküljön a helyzettel?
2011. márc. 25. 22:07
 1/4 anonim ***** válasza:
11%

Leginkább ne mondj nekik ilyeneket.

Én két éve élek a párommal, előtte kollégista voltam. Eleinte persze próbálkoztam ilyenekkel, hogy de jól megy, meg milyen finomakat főzök, stb. Erre csak azt a választ kaptam, hogy tanulhattam is volna helyette.

Aztán abbahagytam, nem mesélek nekik semmit. Múltkor küldtem haza muffint, arra is az volt a reakció, hogy isteni, de miért nem olvasok helyette. (két hete kezdtem ez a Háború és békét, és mindjárt befejezem, szerintem olvasok eleget :D)

Idővel megbékélnek. A lényeg, hogy ne beszélj a dologról, hagyd, hogy elfelejtsék, hogy ők ezt nem támogatják.

Ja, az én szüleimnél még előjött az, hogy ne éljünk együtt, de azért ha épp Pesten van dolguk, akkor természetes, hogy nálunk alszanak. Volt egy olyan alkalom, amikor nagyon összevesztem anyukámmal az együtt lakáson, aztán két nap múlva itt akart aludni - kerek perec megmondtam neki, hogy most nem szeretném, hogy itt aludjon, és találkozni sem szeretnék vele.

Bocsánatot nem kért ugyan (pedig olyanokat mondott, hogy a párom cselédje meg k*rvája vagyok), de egy kicsit visszafogja magát azóta.

Az a baj, hogy egy bizonyoskor felett mondhatsz, amit akarsz, egyik fülükön be, a másikon ki...

2011. márc. 25. 22:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
Nem vagytok fiatalok ahhoz, hogy összeköltözzetek hanem ennek szerintem pont ebben a korban van az ideje. Minden szülő tiltakozik az ellen, hogy a gyermek kirepüljön a fészekből és legszívesebben élete végéig a fészekben tartaná.
2011. márc. 25. 22:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:

2 dolgot tartok lehetségesnek:

- valójában az nem tetszik neki hogy a barátoddal vagy egy fedél alatt (talán nem kedveli őt túlságosan?)

- simán csak aggódik hogy kijöttök e anyagilag, csak a javadat akarja (kérdezd meg hogy ő a helyedben miért maradt volna koleszben)

2011. márc. 25. 22:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:

Amikor egy év után 23 évesen összeköltöztem a barátommal (aki azóta már 5. éve a férjem), az én apukám is aggódott. Szerencsére nem mondta, nem piszkált egyáltalán, csak utólag tudtam meg, hogy nagyon féltett attól, hogy ha nem jön össze a dolog, én nagyon kikészülök. Nem lehet, hogy nálatok is erről van szó, csak rosszul fejezi ki a féltését? Ha igen, az idő majd igazol benneteket, ne aggódj!


Az nem sokat számít, hogy kedveli-e vagy megbízhatónak tartja-e a barátodat. A férjemre mindkettő igaz volt, mégis féltett tőle.

2011. márc. 25. 22:39
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!