Mit tegyek, h ne legyek irigy?

Az irigység az élet velejárója. Ha majd sikerül megfelelni önmagadnak, és pasid is lesz, akkor is lesz miért irigykedni másokra. Ez egy természetes dolog, amíg nem fordul át rosszindulatba.

Gimis koromban az önértékelésem a béka segge alatt volt, nem is igen voltak barátaim (a kettő egymást generálta, plusz fingom nem volt, hogy kell kapcsolatot létesíteni, természetesen viselkedni). Irigyeltem, akiket körülvettek a barátai, és a jól érezték magukat. Aztán mindez rendeződött, meg pasiztam is, akkor meg azokat irigyeltem, akiknek hosszútávú kapcsolatuk van. Most már nekem is az van, úgyhogy most azokat szoktam irigyelni, akik friss szerelmesek, mert az sokkal izgibb. Meg akik már nem szülőknél laknak. De ha majd különköltözöm, akkor majd biztos azokat irigylem, akiknek van autójuk, vagy gyerekük, vagy akármi. Valahol ez visz minket előre, mondhatni ez az élet mozgatórugója.

Az irigykedés csak onnantól gáz, ha azon kapod magad, hogy te megkönnyebbülsz, sőt örülsz, ha az irigyelt személyt otthagyja a pasija, vagy egyéb káresemény éri. Csak akkor kell elgondolkodni.

Úgyhogy az irigykedés természetes, szerintem ezen ne örlődj. A többi meg rendbejön idővel, csak próbálj szépen önmagadnak megfelelni, lépésről lépésre – ha nem szereted az alakod, mozogj, ha unod a ruháid, gondold végig, mi tetszik, mi illik hozzád, mitől lennél hitelesen egyedi, és szerezz olyanokat, továbbá ne görcsölj ha emberek közé kell menned, ami persze nehéz, de elérhető, ha megtanulsz nem foglalkozni azzal, hogy mit gondolak rólad mások.

És van egy tökjó mondás – "amit hiszel, hogy mások gondolnak rólad, azt gondolod te magadról" – ez nem tudom, most idevág-e, de hátha hasznos :)

Aztán csak pozitívan!

L/25