S. O. S.! Mit csináljak, mégis?
Gyermekotthonban élek, mert anyám elmebeteg, apáméknál meg nem férek el. Gyűlölöm az otthont. Nem bírom az embereket, 8 hiperaktív 6-15 éves fiúval vagyok összezárva, heti egyszer van kimenő (plusz hétvégén láthatás), van egy elmebeteg nevelőnk is... nem bírom. Tényleg nem. Nem élem túl még 3 évig! Kivagyok idegileg, múlthéten háromszor akartam öngyilkos lenni, de még ahhoz is nyomorék vagyok.
Van persze ott is jó társaság, de az a jó is csak nekem jó, amúgy a jövőm szempontjából elég kérdéses...
Suliba járok persze, ott minden oké, kb az egyetlen biztos pont az életemben.
Nem tudom mi a francot csináljak, menekülök minden elől, függőségből függőségbe, barátoktól barátokig, hogy szökésben épp kinél alhatok...
De közben meg apáméknak csalódást okozok, és ezt nem akarom, és fáj, de nem tudom mit csináljak, sarokba vagyok szorítva. Önmagam elől nem menekülhetek. Életem egyik legfontosabb személyét is mostanában veszítettem el (nem halt meg), és úgy érzem beleroppanok, mert nem tudom pótolni azt a biztonságot, amit ő nyújtott... Nem érzem magam biztonságban sehogy sem, soha, sehol.
Másoktól meg tudom védeni magam, de önmagamtól ki ment meg?
Amúgy foglalkozik velem két dilidoki is, évek óta, de nem segít. Egy darabig gyógyszert is kaptam, de abbahagyták, és azóta csak mégkuszább a fejem...
Nincs számomra valami okos tanácsotok? Érzem, hogy frontálisan rohanok a vesztembe...
Anyámmal próbáltuk többször, de semmi értelme nem volt. A kapcsolatunk egy 15 éve romlott dolog, vele meg semmit nem lehet kezdeni, mert teljesen paranoiás és állandóan összeesküvés-elméleteket sző saját maga ellen. Nem lehet rá hatni... Már nem is próbálkozom, annyiszor lejáratott mások előtt a kitalált hülyeségeivel. :S
Apámmal minden oké, de csak kéthetente látom.
hát ez szörnyű,és persze innen könnyű tanácsokkal dobálózni,mert én mondanám,hogy kezdj valami hasznosba pl.nyelvtanulás egyedül könyvekből,fejleszd magad bármiben,de elhiszem hogy egy ilyen közegben nehéz.
a rossz társaságot mindenképp kerüld!
kitartást!azt hiszem ennél többet nem tudok segíteni
15? komolyan? Korodat meghazudtolóan értelmes vagy, komolyan mondom, sokkal többnek gondoltalak, legalább 17.nek! A korodbeliek nem szoktak így fogalmazni, nem jön át belőlük ennyi minden.Te egy nagyon értelmes ember vagy, már ebből a pár sorból lejön.Valószínű ezért is olyan nehéz kibírni ott, ahol most vagy.Próbálj meg valamit, azt hiszem segíteni fog: Alkoss! Keresd meg a neked leginkább testhezálló kifejezési formát.Rajz, zene, stb, lehet harcművészet is, azt hiszem az is nagyon sokat segítene, valami távol keleti dolog, ami önfegyelemre tanít, úgy könnyebb lenne elviseli azt,ami körülvesz.Lehet több dolog is keresd meg magad, akkor lelsz békét! Azt mondják, hogy az egyedüllétet a legnehezebb elviselni, mert saját magaddal egyedül maradni a legfélelmetesebb, erről írsz.Voltam én is így, én már élvezem az egyedül töltött órákat, nem nyomaszt, elszórakoztatom magam.Egy a lényeg sose menj a tömeg után, hisz te is érzed, hogy ez neked nem elég, jöjjenek ők utánad! Gondoljon rólad bárki bármit, az a fontos, amit te gondolsz önmagadról!
ha van kedved írj privátot, nem tudom hogy segíthetnék, de valami megfogott ebben a pár sorban :)!
23L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!