Mikor lesz már ennek vége, nem bírom tovább?! (lehet rossz a kategória, de itt értelmes válaszok vannak) Kérlek, segíts!

mire lenne jo, ha ujra osszejonnétek?hogy legkozelebb majd ujra elhagyjon???

sosem kéne még egyszer az életben ilyen pasi.

örülj h nem egy gyerekkel hagyott el!!az lenne ám csak a sz*r érzés!!nőjj fel.

Sajnos ezeket a dolgokat, csak az idő gyógyítja.

Foglald el magad, ne gondolj rá, ne informálódj róla. Keress új barátokat, járj el haverokkal, barátnőkkel, akkor is, ha nincs kedved hozzá. Hiszen úgyis jól elvagytok, amikor együtt vagytok és pillanatok alatt felvidítanak.

Legyen minden nap valami, ami örömet okoz neked.

Jó módszer még, hogy menj fel a chatre és szerezz pár értelmes beszélgetőpartnert... akikkel nap, mint nap beszélgetsz... megismeritek és felderítitek egymást... és ez az izgalom, netalántán egy személyes találkozás izgalma el fogja veled feledtetni az exet sőt talán rávilágít, hogy vannak nála jobb pasik is. És még meg is lelheted az igazit.

Szia, àtérzem, nekem is volt hasonlò szitum...

Sôt ma reggel is megjelent àlmomban az a valaki aki màr 4 éve elhagyott egy abortusz utàn... annyi idôs voltam mint te most! Pedig mi is egyûtt voltunk 2 évig, és nagyon nagy szerelem volt...

Aztàn, jôtt màsfél év csend, alkalmanként kiborulàsokkal, idegrohamokkal, majd a pszichiàtria, 'Posztabortuszszindròma' és hàt a fàjdalom, hogy ìgy cserben hagytak és àtgàzoltk rajtam... Aztàn jôtt egy felejthetetlen utazàs, ahol sikerûlt meglàtnom, hogy élni mégis szép és mégis jò, érdemes, DE ezért csakis te magad vagy képes tenni, ahogy nekem is sikerûlt magamért!!! Azòta lediplomàztam (pics@nehéz volt) és most NyugatEuròpàban élek, menyasszony vagyok, dolgozom, boldog vagyok!

De, soha nem fogom tudni elfelejteni, néha napjàn elôjônnek a rossz emlékek, olyankor kicsit rossz, de màr elengedtem, neked is menni fog!

Irtad, hogy 100szàzalékig odatetted magad, tehàt biztos a nagy kérdôjel van benned, hogy akkor miért? Hàt szerintem azért, mert nem ô volt neked megìrva! Higyj a sorsban, mert létezik! Kezd el magad ùjra épìteni, figyelj magadra és tedd azt a szabadidôdben ami boldoggà tesz, teljesìts jòl a suliban, vagy a munkahelyeden és meglesz az eredménye! Ezek aprò dolgok, de nagyon sokat tesznek hozzà a mindennapi jòkedvedhez, az ônértékelésedhez és egy pàr hònapon belûl jobban leszel...

Akkor talàn eljôn az igazi is! Amìg nem vagy ezen tùl, addig észre se fogod venni azt ami ràd vàr!!

Elôre!!!!!!!!

Én is voltam szinte ugyan így, néha összejöttünk, néha mással voltunk, nekem ő volt a nagy Ő, legutóbbi 8 hónapos együttlét alatt megcsalt, kihasznált, mint érzelmileg, mint anyagilag. Ennek kb. 2 éve lett vége, utána még hívott, hogy beszéljük meg, de megmondtam neki, hogy felejtse el a számom és vele együtt engem is örökre. Azóta van egy másik barátnője, én pedig szingli vagyok, mert nem tudtam túltenni rajta magam. Így hogy nem látom, csak néha hallok felőle jobb, de sajna ilyen az élet, aki nekünk kell annak mi nem kellünk, akinek mi kellünk az meg nekünk nem kell.

20L

"Másnak miért megy könnyen túllépni a másikon? Nekem miért nem?" - Ne aggódj, nem vagy egyedül, nekem is több, mint egy év volt míg felfogtam, hogy nem a valós másik embert szerettem, hanem egy álomképet, akit ÉN képzeltem bele abba az emberbe. Ezt nagyon nehéz elfogadni. Pedig teljesen logikus: Ha Ő az az ember lenne, akire én valóban vágyom, akkor mi most is együtt lennénk, és Ő szeretne engem. E helyett Ő most mással van, mást szeret, én meg szenvedek*. NYILVÁNVALÓ, hogy ez a két ember (akit én képzelek, és aki a valóságban él, de mással van) NEM LEHET EGY és ugyanaz a SZEMÉLY.

Ennyire egyszerű. Elfogadni mégis rohadtul nehéz. Idővel Neked is menni fog, meglátod...

*- Illetve én már nem. Te sajnos még igen.