írnátok szép idézetek vagy verset temetésre?

[link]

Itt sokat találsz.

Kiss Jánosné - Apámnak írtam (részlet)

Most már tudod, a színek mitől lesznek színesek.

A Nap sugara miért lesz még fényesebb?

Mert a titkok ajtója kinyílott Neked,

égi lámpással világítod a Neved.

Most lábad elé tárult a végtelen Világ.

Majd emléked lesz a földi nyílott virág.

Mindent tudsz, mi nekünk itt távoli,

egyszer majd, tudom, el fogod mondani.

Pulai Zsuzska - Várlak haza (részlet)

Emlékeim ködébe vész, egy édes arc egy lélek.

Gyermeki áhítattal sóvárgok még érted.

Szívem újra egy egész családért dobban,

Semmit sem szeretnék e Világon jobban.

Varga Brigitta - Búcsú Édesapámtól

Itt a végső búcsú ideje, ég veled,

El kell, hogy engedjem kezed,

Nehéz megválni Tőled,

Hisz az életet jelented nekem,

Ma már emlékekben ugyan, de számomra egyremegy.

Életemben jöhet, öröm, ünnep, szerencse,

A könny ott lesz mindig a szememben,

Könny, mely jelzi végtelen hiányodat, semmitmondó életemben...

Varga Brigitta - Édesapámnak

Uram, egyetlen éjszakát kérek én,

Mikor újra élhetném azt a sok szépet és jót,

Mit életem során Édesapámtól kaptam én,

Ha egyszer lenne rá még mód,

Mikor arcán mosolyt láthatnék,

Ha egyszer lenne rá még mód,

Mikor gondoskodását újra érezhetném,

Egy éjszakára, újra boldog volnék,

Ha egyszer lenne rá még mód,

Mikor ölelését újra érezném,

Arcomon kezét újra érezném,

Az élet adta örömökből többet nem kérnék én,

Csak egyetlen éjszakát kérek én,

Mikor átkarolva vállán megpihennék, s elmondanám,

Mennyire keserű nélküle az életem,

Hiánya mennyire nyomja szívemet,

S, szememből csak a könny pereg minden álmatlan éjjelen,

Uram, azt suttogod nekem minden álmatlan éjjen,

Erős vagy gyermekem, s napról napra szebb az életed,

Én mégsem érzek örömet,

Nem látok színeket,

Hiánya szüntelen nyomja lelkemet,

Mondd mi lesz most énvelem,

Senki sem pótolhatja Öt énnekem...

Uram, bocsáss meg nékem,

Én csak ezt az egyetlen éjszakát kérem szüntelen,

S, nem várok semmi más örömet e földi életen...

Szivós Anna - Angyalok könnye (részlet)

Benne vagy szívemben,

benne minden napban,

minden órában,

minden pillanatban.

Benne vagy örökre

minden percében,

látlak mindig, ha ránézek-

gyermekem szemében.

Benne vagy a szóban,

a lehulló csendben.

Angyalok között

az örök életben.

Benne vagy a fában,

benne vagy a télben,

benne vagy a hóban,

angyalok könnyében.

A szomszéd szoba

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...

valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.

Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk

egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.

Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj

velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is

beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess

ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.

Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel

A nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne

árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba

kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.

Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a

folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,

hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok

a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.

Mary E. Frye - Ne jöjj el sírva síromig.

Current mood:thoughtful

Ne jöjj el sírva síromig,

Nem fekszem itt, nem alszom itt;

Ezer fúvó szélben lakom…

Gyémánt vagyok fénylő havon.

Érő kalászon nyári napfény.

Szelíd esőcske őszi estén.

Ott vagyok a reggeli csendben,

A könnyed napi sietségben.

Fejed fölött körző madár,

Csillagfény sötét éjszakán.

Nyíló virág szirma vagyok,

Néma csendben nálad lakok.

A daloló madár vagyok,

S minden neked kedves dolog…

Síromnál sírva meg ne állj;

Nem vagyok ott, nincs is halál.

Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón,

szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt.

Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám,

visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán.

Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját,

figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát.

Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent,

még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent.

Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma,

vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja.

Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja,

higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna.

Én ezt a verset édesanyám koszorújára írattam rá,nagyon "szép":

"Számunkra Te sohasem leszel halott

Örökké élni fogsz,mint a csillagok

Drága jó szívét,két dolgos kezét

Áld meg atyám és Mi köszönjük hogy

Ő lehetett a mi édesanyánk! (Te esetedben ugye nem anyukád de a végét átvariálhatod)

Fogad őszinte részvétem!

Írni szeretnék rólad valami szépet,

de még könnyes a szemem s a fájdalom éget.

Itt hagytál minket, pedig imádtunk téged,

hisz ma ért véget csöpp kis életed.

Hittük a végsőkig, hogy megnyered a csatát,

s láttuk a szemeidben az élni akarást.

De mégse így történt s most hiányzol nagyon,

üres most minden, könny nélkül nem bírom.

Bátor voltál kicsim, büszkék vagyunk rád,

hősként viselkedtél, ez nem a te hibád!

Fényképek őrzik h itt voltál velünk,

s a szívünkben öröké őrzünk, s nem feledünk!

Vigyázz magadra, búcsúzunk most tőled,

köszönjük h itt voltál, és szebbé tetted az életünket!!