Hogyan kellene túllépnem ezen?
A szüleim házassága 20 évig tartott, nem válás miatt ért véget, hanem apukám halála miatt. Ők szerintem belenyugodtak a kapcsolatukba, de nekem nagyon rossz volt végignézni, mellettük végigélni ezeket az éveket, főleg kamaszként, de még kicsit utána is.
23 éves vagyok, és ha valaki házasságot emleget nekem, nem mosoly ül ki az arcomra, hanem inkább lesz egy kis hányingerem.
Szerintem a szüleimnek eleve össze sem kellett volna házasodniuk, jobb lett volna mindenkinek. Rengeteg vitatkoztak, kiabáltak egymással heti szinten. Teljesen más volt a személyiségük, és az igényeik is egy sor fontos területen. Nem is tudtak normálisan megbeszélni egymással semmit, mindig csak a kiabálás, és egymás mocskolása volt a "konfliktusmegoldás". Soha nem láttam őket igazán beszélgetni a napi rutin dolgain kívül, soha nem csináltak közös programokat. Nem volt "milyen volt a napod?" beszélgetés közöttük, vagy "Te hogy vagy?", maximum mindig annyi, hogy hány kiló krumplit vegyenek, és egyéb rutin dolgok. Hétvégente nem is voltak egy szobában, külön-külön voltak mindig mind a ketten. Szinte semmi közük nem volt egymáshoz, nem együtt éltek, hanem egymás mellett. Jó sok kiabálással és veszekedéssel. Soha nem értettem, mire volt jó ez az egész, azt kivéve, hogy lett egy gyerekük: én.
Ha nekem valaki szóba hozza a házasságot, hogy mikor szeretnék már... nem is szeretnék, úgy érzem. Semmi jót nem tudok hozzá kapcsolni, csak a szüleim közös "életét", amit sokkal jobb lett volna külön élniük.
Volt már párkapcsolatom, semmi gondom a férfiakkal, szeretnék is a jövőben párkapcsolatot, és együttélést, de magától a házasságtól viszolygok. Fog ez változni valaha? Mit tudnék tenni?
A szüleimnek hogyan tudnék megbocsátani? Mert sokszor érzem visszatekintve, hogy nem ez az a családi élet, amit magamnak kívántam volna. Ők csak marták egymást, soha nem beszélgettünk közösen, velem sem törődtek igazán olyan szinten, hogy beszélgettek is volna velem. Tudom, hogy ők sem így akarták, de olyan sok rossz érzés van bennem. Mit tudnék tenni ellene?
válasza:
válasza:Megertelek, de ha jobban belegondolsz, nem sok logika van a felelmedben, hisz a parkapcsolat epp a nem hazassagpartiak szamara olyan, mint a papir nelkuli hazassag, igy ebbol kovetkezik, hogy parkapcsolatban ugyanez ugyanigy bekovetkezhet. Semmivel nincs ra kevesebb esely, hogy igy tortenik, mintha hazas lennel.
A szuleidnek bocsass meg foleg, hogy most mar nem befolyasoljak ilyen ertelemben az eletedet es apukad mar nem is el. Sajnos senkinek sincs tokeletes gyermekkora, de arra kell torekedni, hogy a te gyerekeidnek jobb legyen es ha lesz sajat csaladod, akkor enyhul majd ez a fajdalmad.
válasza:Kaptál egy mintát, melyről biztosan tudod, hogy nem járható út, mert azt nemcsak ők, de a gyermek is megsínyli.
Hogy miért nem váltak el: talán mert úgy nevelték őket, hogy az nem való, ha már Isten előtt esküdtek az örök együttmaradásra. Talán mert tudták azt, hogy külön-külön egyikőjüksem tudná az életét akár anyagilag, akár önmaguk ellátása (mosás, takarítás, vagy éppen a házkörül ffi munkák) terén ellátni, ezért maradtak együtt. Sok oka lehet.
Sajnos nekem is van olyan ismerősöm, aki így nőtt fel, ő mondta: Legalább tudom azt, hogyan nem szabad csinálni!
Ebből merít erőt, amikor férjével (esetleg gyermekével) nézeteltérésbe kerül, ezek az emlékek segítik hozzá ahhoz, hogy a felmerülő problémákat ne úgy oldja meg, ahogyan azt a szülei tették. És sikerül neki, mert másként áll hozzá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!