Lehet még egyáltalán reménykedni?

A helyzet a következő: 2 éves házasság, de 7 éves kapcsolat, 10 hónapos gyerek, közös lakás hitellel.

A férj az a típus, akit megkeserített a pénz hiánya, sok munka, és nem tud semminek huzamosabb ideig örülni, mindig morog, csak az a kikapcsolódás ha fekszik vagy tv-t néz.

Minden ünnepet elront azzal hogy vagy elfelejti, vagy morog hogy drága venni valamit. A gyerekkel annyit törődik hogy játszik vele ha mindketten jókedvűek és nem fáradt éppen.

Igazából átlag háromnaponta van vita (általában pénz miatt), és mindig ugyanaz: bocsánatot kér bociszemekkel, de a lényegen ez SEMMIT nem változtat. A baj az hogy az apja egy mogorva, lusta fráter, mintha férjemet látnám 20 év múlva és lassan már beleőrülök a gondolatban hogy jaj pont olyan lesz ő is, apja és anyja gyakorlatilag már alig szólnak egymáshoz, drága apja csak a fekvéshez ért ha épp nem melózik, vagy az akciósorozatokhoz.

Mit tennétek? Javítható ez? Barátok tanácsolták, kapcsolódjunk ki együtt. Na persze próbáltam, de sétálni nem akar mert ahhoz fáradt, vacsorázni nem akar mert az pénzbe kerül. Az örök ellenségek: a fáradtsága és a pénzhiány.

Mit csinálnátok? Mert hát persze a legeslegfontosabb tényező: a gyerek, akit imádok és akinek a legjobbat akarom. Tényleg csak az érdekelne, ki mit tenne ha így élne.