Mitől számít a családon belüli erőszak?

Na erre Én is kíváncsi vagyok. Apám ha ideges, felpofoz, " tarkón vág ", néha belém rug ( ha visszaadom a pofozást, általában rugással ), mert neki olyan kedve van.

Pl. multkor ment a hasam, kb 5napig, beteg voltam, mondta az orvos, hogy diétázzak, sajnos elég válogatós vagyok, AZ APÁM, tehát ismernie kellene, h mit szeretek és mit nem, ÉS TUDJA IS, de mégis olyan kaját hozott fel, amitől hányingerem volt... Mondtam, h nem eszem meg, erre megfogta a kanalat a másik kezével a hajamat és belegyömöszölte a számba én meg kiköptem, utána belerugtam, hiszen a sírástól is majdnem megfulladtam, majd ahogy voltam pizsámban, mezítláb átfutottam mamámhoz.. Utánam jött, érdekes akkor már kedvesebb volt, de mégis úgy reszkettem, hogy azt hittem elájulok. Ilyen csak egyszer fordult elő, de azóta tartok tőle, nem bírok vele lenni 10percnél tovább, mert egyfolytában ideges, félek, hogy hasonlót csinálnia...

:(

De feljelenteni meg elköltözni, nem tudok, egyszerűen NEM MEREK, ugyhogy nem tudom, hogy mitől számit ez az erőszak... :S

Ez már bőven az.

De ezt ő is tudja.

Hát anyukádtól se szép, hogy ráborítja a kaját. Lehet, hogy ezzel provokálja a veszekedést, verekedést.

De egyébként minden testi zaklatás, lelki terror családon belüli erőszaknak számít - de sajnos az is, amit anyukád csinál.

Nem értek hozzá, tehát nem hiteles a válaszom. A sejtésem az, hogy onnantól beszélhetünk családon belüli erőszak, ha már megjelenik a KEGYETLENSÉG mint indíték. (Nem feltétlen fizikai, tettleges kegyetlenség, hanem bármiféle kegyetlenség.) Az első Válaszoló esete biztosan az, a Kérdező esetére nincs rálátásom, nem tudom, hogy ,,csak'' neurotikus tünetekről van-e szó, vagy kegyetlenségről is.

Bár családon belüli erőszak, kegyetlenség, bármiféle abúzus estén valóban kivánatos lenne mielőbb (lehetőleg azonnal) leválni, különválni, mivel ,,belülről''úgysem lehet segíteni a bántalmazókon (legfeljebb utólag, kívülről), de tudok róla, hogy az áldozatok sokszor félnek leválni, főleg az érzelmi leválás a nehéz számukra.

A másik fő gond, hogy a traumatikus élmények nem múlnak csak úgy el, nem felejtődnek el igaziból, hanem rejtve ott maradnak a mélyben, szorongás, depresszió, önértékelési zavarok, súlyos esetben rémálmok és filmszerűen visszaidéződő emlékmnyomok formájában. Mindez nagyon beárnyékolja az áldozat későbbi életútját, ezért ezeket a poszttraumás tüneteket igenis ki kell kezelni, pszichológussal, akár sikerül elköltözni, akár nem.

[link]

El lehet indulni akár úgy is, hogy a körzeti orvoshoz, családorvoshoz megy először az ember, ő majd továbbküld pszichológushoz, valószínűleg van társadalmbiztosításos alapon is, szóval ingyenes.

Ami a gyámhatóságot illeti (olvastam, szóbakerült), általában, úgy tudom, megpóbál más rokonhoz tenni, szóval ha van szóbajövő alkalmas rokon, az sok mindent megkönnyít.

mindenféle erőszak annak számít. még a szóbeli is. nem csak az ordibálás, hanem a zsarolás, kényszerítés is.

www.nane.hu