Hogy lehettem ilyen szerencsétlen, hogy egy ilyen családba születtem bele?

A szüleim egyfolytában azzal cseszegetnek, hogy úgysem lesz belőlem semmi, hajléktalan leszek és hogy készüljek, 18 éves korom után mehetek amerre akarok ja és a továbbtanulásomat nem támogatják, mert nem fognak 3-4-5 éven keresztül azért pénzelni, hogy utána ne legyen belőlem senki.

(Hozzáteszem, a jegyeim jók, 11.-es vagyok a környék egyik legnívósabb gimnáziumában a félévi átlagom 4,8 lett; németből 10. év végén tettem előrehozott érettségit és nyelvvizsgát, angolból most készülök ugyanerre. Orvosnak készülök, ami szerintem nem egy olyan szakma, ami felesleges lenne és amivel a híd alá kerülnék, na mindegy..)

Egyfolytában megkapom, hogy semmire nem való meg hasznavehetetlen vagyok, hogy olyan, mintha nem is lennék, mert még ők megszakítják magukat a munkában, addig én semmit nem csinálok. Nem lehet nekik megmagyarázni, hogy a tanulás is lehet éppen olyan kemény munka, mint amit ők csinálnak - egyszerűen nem tudják felfogni, hogy annak aki állami támogatás alatt akar az orvosira bekerülni, annak annyit kell tanulnia amennyit csak tud.

Persze a házimunkában igyekszem segíteni, amikor csak alkalmam van rá próbálok a hasznukra lenni, de azért néha tanulni is kell..

Nem vagyok az a bulizós típus, havonta egyszer-kétszer járok el a barátaimmal bulizni vagy néha-néha becsúszik egy mozi is. Persze ezelőtt is kapok egy kiadós fejmosást, hogy a csavargás megy, az otthoni segítség meg a tanulás nem stb stb.

Egyszerűen nem tudom hogyan kellene kezelnem ezt a helyzetet, nem tudok olyat csinálni, ami nekik jó lenne.. :(