Harcolja a családért, vagy álljak tovább?

Problémám nagyon összetett, írnom kell valahová, hogy tanácsot kérjek.Elején leszögezem, hogy fantasztikus párom van, apaként hihetetlen odaadó, pelenkázás, éjszakai tutujgatás sem esik nehezére. Férjként is igazságosan mellettem áll, ha jogosnak ítéli a hozzáállásomat. Van egy mostoha lánya, az első házasságomból született kislányom, nagyon szépen bánik vele is.

Akkor hol is a probléma?

2éve egy háztartásban élek (éltem) anyósommal és három sógorommal, valamint a barátnőkkel. Elhihetitek, nem volt könnyű. Én egy pedáns otthonban nőttem fel (cipővel nem megyünk be a lakásba, állatnak nincs helye bent, egy csepp zsír folt sincs a csempén stb...)

Egy darabig, kb egy évig jó pofiztam is a dolgokhoz, mivel Ők kicsit szabadosabban fogják fel ezeket a dolgokat. A végén már nehezen viselték el a napi egyszeri felmosásomat és a porszívót..

Terhes lettem, és megkaptuk a melléképületet, most már külön bejárattal rendelkezünk, és nincs ilyen probléma, de más igen. A legkisebb sógorommal nehezen jövünk ki. Belevitte párom egy hülyeségbe, aminek mi ittuk meg a levét, nem nagy dolog, de mínusz tizenezer forint.. 3 hónapja nincs munkája leendő férjemnek, elég nagy érvágás, mert így is nehéz két kisgyerekkel fenntartani legalább egy kicsit a szintet, ami eddig megvolt. A kisbabánk már lyukas tipiben jár.Sógoromra neheztelek, mert az ő hibájának érzem, de párocskám védi, hogy nem, mert az ő hibája volt..Anyósom is haragszik rám, miért bántom a kicsi fiát. Kicsit szabad szájú vagyok, és megkértem a mamát beszéljen a kicsi fiával, persze, hogy én lettem a fekete bárány.

Nyáron lenne az esküvőnk. Apukám kicsit jobb helyzetben él, de van neki egyfajta modora, amit sokan nem viselnek el. Időközben beteg lett, de még így is segíteni szeretne az esküvő anyagi részében, mert előzőleg felvállaltuk, hogy saját költségből megszervezzük, hogy az egyedülálló anyósomnak ne legyen kellemetlen. Ami jelenleg elég kétséges, sőt szinte esélytelen.De szeretném az idén megrendezni, mi van ha jövőre apukám nem lehet ott.. Anyósom kijelentette, mivel ő nem tud nekünk segíteni, apám pénzén nem fog mulatni, mert ez neki kellemetlen, így csak az "igenre" jön el, a lagzira nem. Most ott tartunk, hogy anyósomhoz mentőt kellett majdnem hívni, annyira haragszik rám a többéves nézeteltérésekért. Mindenki "beteges takarítónak "tart, a párom nem iged ad jelenleg nekem igazat, és egy megtűrt kutyának érzem magam, aki ráadásul erőszakolja az esküvőt. Szeretném nekik, vagyis a mamának elmondani, hogy tisztelem amiért összefog egyedül egy ekkora családot (anyagilag is), de nem áll szóba velem. Szeretnék elmenekülni, vissza se nézni, szégyellem magam amiért esküvőt szeretnék, és hogy zavarom ások életét, nincs erőm megoldani a problémáimat...