Mi történik, ha jelzek a gyermekjóléti felé?
A rokonoméknál elég viharosak a családon belüli kapcsolatok. Az anya többször is bántalmazta az apát,ennek ellenére az apa nem ment el látleletet vetetni. A második alkalommal miután bántotta az apát, még ő ment el a rendőrségre feljelentést tenni, de később azt visszavonta.
Ezek a veszekedések, bántalmazások mind a nagyobbik baba szeme láttára történtek. Közben megérkezett a második baba is. Az édesanya nincs jó kapcsolatban a férje családjával, mindig ott tesz nekik keresztbe, ahol csak lehet. Megtiltotta az édesapának, hogy a nagyszülőkhöz elvigye a nagyobbik babát.
Valahogy mégis sikerült, és a kislány azt mondta a nagymamának, hogy "anya megvert". Kiderült, hogy a kistesóhoz akart odamenni a lányka és emiatt kapott az anyjától. Sajnos azt nem tudom, hogy ez a "megvert" mit takar, de azért nem szép dolog. A kislány a dédimamának is elmondta ezt, tehát lehet, hogy már nem ez az első alkalom.
Szerintetek, ha jeleznék a gyermekjólétnek, mi történne a gyerekekkel és az anyával? Nem szeretném, ha elvennék tőle a gyerekeket.
válasza:Elmondom én ilyen esetben mit csinálok- én is gyejós vagyok. Felveszem egy kvázi jegyzőkönyvet (a bejelentő kiléte mindig titok marad, én azt szoktam mondani, hogy lakossági bejelentés). Tehát elmondod neki, hogy te mit tapasztaltál a családnál, láttad-e a bántalmazást, mikor, hol. Felveszem a kapcsolatot a családdal. Kérem, a szülőket, hogy jöjjenek be az irodámban, ahol elmondom nekik a tényállást, majd megbeszélek a szülőkkel egy időpontot, hogy kimegyek családlátogatni is. Ha nagyobbak a gyerekek beszélgetek velük is. Ha látom, hogy baj van, segítségre szorulnak, akkor alapellátás keretein belüli családgondozást javaslok.
Ha bántalmazásról van szó, azonnal felveszem a kapcsolatot a védőnővel, óvodával, iskolával, hogy ők tapasztaltak-e ilyesmit.
Ha nagyobb a baj-bár ezt kétlem, mert akkor valakinek feltűnt volna a bántalmazás, akkor kérem a jegyző/gyámhatóság segítségét. Ők kötelezik a szülőket az együttműködésre-ez a védelembe vétel. Azonnali kiemelés (elveszik a gyerekeket) nem valószínű, hogy sor kerül.
DE jelzem, nálunk ez a gyakorlat. Minden családgondozó máshogy dolgozik. Ha nem vagy elégedett a munkájával, akkor elmehetsz a jegyzőhöz, vagy a gyámhivatalba.
válasza:Az a helyzet, hogy ennél több mindent is el tudok mondani erről a családról, csak nem akartam, hogy túl hosszúra nyúljon.
Apát megharapta anya, de nagyon, mindezt azért, mert apa elakart menni a húga által szervezett ebédre. Később azért ütötte fejbe,mert apa 15 perccel később ért haza. A család is értetlenül áll a dolgok előtt, miért vállaltak be még1 babát, amikor ilyen gondok vannak a házasságukba?
Én is láttam már az anyukát "elborult" állapotban, mintha nem is ő lenne egy teljesen más agresszív ember válik olyankor belőle. Családterápián is voltak, de mikor a terapeuta azt mondta, hogy beszélni szeretne a férj testvérével is, a feleség megmondta, hogy ő ide többet nem jön.
Az édesanya mesélte, hogy amikor a nagyobbik baba(aki most megy oviba) mikor rossz, kicsukja az udvarra, amíg meg nem nyugszik.
Mikor ezekről tudomást szereztem, teljesen kiakadtam, első kérdésem az volt, hogy ezt a védőnő miért nem vette idáig észre? Aztán megkaptam a választ, anya amikor a család előtt van, a világ legjobb anyukája, amikor pedig nem látja senki,átvált. Ezért nem tünhetet fel, bár nem tudom.
A nagyi mesélte, hogy mikor nála van a kislány,és becsukódó ajtót lát elkezd sírni és nyitja kifelé az ajtót. Azóta ha a pici nála van, mindig minden ajtónak nyitva kell lennie. Lehet, hogy ez a kicsukással kapcsolatos.
Csak találgatunk, de félünk, hogy nagyobb baj is lehet, és még csírájában kellene elfojtani a dolgot.
Én úgy vélem, hogy egy védelembe vétel is megtenné, csak legyenek szem előtt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!