Mit utálsz a családodban?

Semmit, szerencsére. :) Apám viselkedését utáltam anno, de sajnos már nem él. Azon kívül mázlim van a családommal.

Úgy különösebben semmit.

A szüleimet.

Azt, hogy élhetetlenek ÉS irigyek, nagyon rossz párosítás. Az nem lenne baj, hogy nem tanultak tovább, az sem, hogy szakmájukon belül sem képezték magukat, ezáltal nem lépnek feljebb a "szamárlétrán", így aztán igen vacak fizetést kapnak. Viszont, akkor ne irigykedjenek azokra, akik nem így élnek, nem csak azt kell meglátni, hogy valaki mennyi fizetést kap, hanem azt is, hogy azért a munkáért mennyit kellett tanulnia, túlórázni, stb... meg egyáltalán utálom, hogy folyton mások életét figyelik, kritizálnak, pusmognak, kibeszélnek, mintha közük lenne hozzá :(

Azt, hogy maximálisan támogatnak, amíg csak hangzatos szólamokat kell mondani, de amikor tenni is kéne, elsunnyognak.

azt hogy kúrvára féltenek!!!!!

Azt, hogy mindig én vagyok kicsi korom óta, akit cukkolnak, ugyanakkor nekem sikerült a hàzassàgom a legjobban és irigylik, de azt az utat màr nem tudtàk volna végigvinni amit én.

Igazából semmit, jó családom van, megkapok szinte mindent, anyagiakban & törődésben mérve is.. Anyám, apám normális, nem idegbetegek vagy alkoholisták stb... Amit nem szeretek, az maga a család fogalma, kicsit megfojtva érzem magam a rokoni kapcsolatok miatt - ugye ez az amit nem választhatsz meg, ha nem akarsz barátokat, saját családot, azt eldöntheted, de hogy ne legyenek szüleid, testvéred, stb. azt nem...