Miért viselkedik anyám úgy, mint egy dacos kisgyerek és mit lehet ez ellen tenni?

A helyzet az, hogy anyámmal nem túl jó a kapcsolatom. Folyton összekapunk valamilyen apróságon. A legutóbb azért haragudott meg rám, mert azt mondtam neki, hogy nem szeretnék neki állást keresni, keressen ő magának. Azóta nem áll velem szóba, meg van sértődve. A dologhoz hozzátartozik, hogy 4 éve naponta elmondja, hogy ki fogják rúgni (közben többször is megválasztották a hónap vagy az év dolgozójának, tehát eléggé alaptalan a feltevése) és eddig én néztem neki az interneten munkákat, én küldtem el az önéletrajzot stb. Azt is felajánlottam, hogy megmutatom, mit hol keressen, írja fel egy papírra és már menni fog neki is, de mindig talált valamilyen kifogást.

De ez csak egy a sok közül. Itthon én takarítok, én szoktam bevásárolni (saját pénzből), én főzök stb. Már többször rajtakaptam, hogy megeszi azokat a (diétás) ételeket, amiket magamnak vettem. Tegnap szóltam ezért és persze most én vagyok az önző szerinte, pedig neki teljesen mindegy, hogy valami cukros-e vagy sem.

Egy másik történet, hogy szokott szotyit enni, ilyenkor az egész padló tele van héjjal, ő pedig simán ott hagyja. Szóltam, hogy legyen szíves összeszedni, de rámförmedt, hogy még itthon sem csinálhat azt amit akar. Azt is mondta, hogy egy idióta barom vagyok. Bevonult a szobájába és várta, hogy kérjek bocsánatot.

Ehhez hasonló esetek gyakran előfordulnak. Egyszerűen nem lehet vele normálisan beszélni, mert ha valami nem úgy van, ahogy neki tetszik, megsértődik.

Tervezem, hogy elköltözöm, de amíg ezt nem tudom kivitelezni, mit tehetnék?

(Amúgy dolgozom napi 8 órában és adok haza pénzt, nem vagyok ingyenélő, mielőtt bárki felhozná.)