Lelketlen, érzéketlen ember lennék?

Nem vagy lelketlen csak jól bírod viselni a tényt ennyi.

Velem ugyanez volt ugyanez a szitu teljes mértékben én is csomót gondolkodtam rajta esténként is de rájöttem hogy csak jól bírtam. (szerintem)

Nagyon sajnálom ami történt. Nem vagy lelketlen, egyszerűen szerintem csak fiatal és könnyebben feldolgoztad ami történt. Mindenkinek más és más a gyászidőszak, ez nem lelketlenség kérdése.

Részvétem!

L/19

Nem vagy lelketlen.

Lehet,hogy neki te voltál a kedvence,de ez még nem azt jelenti,hogy te szeretted őt a legjobban a családban.Miért ne viselhetne meg másokat jobban.

Egyébként az is lehet,hogy nagyon erős vagy,és jól viseled a dolgot,de az is lehet,hogy nem fogtad még föl rendesen.

Nagymamám halálát én is később fogtam fel. Talán fél év is volt,mire leesett,hogy nincs többé.

Remélem hamar túlvészelitek ezt az időszakot!

Örülj neki, hogy ilyen vagy. Én is kedvence voltam nagyapámnak, de mikor meghalt, még csak nem is sírtam. Teljesen természetes dologként fogom fel a halált. De nem tartom magam érzéketlennek, akár egy jobb filmen is tudok sírni.

Részvétem.

amikor a nagyszüleim meghaltak, sírtam és őrjöngtem. aztán másnap már jobb kedvű voltam, hiszen tudtam, h a magamba zuhanással sem hozom őket vissza.

viszont a mai napig könnybe lábad a szemem, ha róluk beszélek, vagy ha elgondolkodok rajta, h mennyire jó emberek voltak. sajnos ők is sokat szenvedtek, mielőtt meghaltak, így talán könnyebben felkészültem rá, mégis fájt a tudat, h nem foghatom meg többé a kezüket.

szerintem a gyász egy egész életen át tart

Sok mindentől függ, hogy valaki "lelketlen"-e, de kb. a 100. helyen van ezek közül, hogy mennyire viseli meg valamilyen esemény. Azt ugyanis nem te döntöd el, hogy valamire érzelmileg hogyan reagálsz.

Egy nagyszülő halálát egyébként el lehet fogadni, mert az ember nem él örökké, 75 vagy 80 évesen meghalni egyszerűen normális és elkerülhetetlen.

Én sem rendültem meg különösebben a nagyszüleim halálakor, mert nagyon öregek voltak, és egyszerűen ez az élet rendje. Érdekes viszont, hogy sok év után is gyakran álmodok velük, és néha annyira élénken az eszembe jutnak, mintha ott lennének előttem. Elég furcsa ez.