Szakítás? Hogy éljem túl, visszakaphatom még?
Már 3,5 éve voltunk együtt, 15 éves koromban ismertem meg a barátomat. Nagyon jól működött minden, én úgy éreztem, boldogok vagyunk. Bár az én családi helyzetem nem volt túl jó, és sokszor panaszkodtam neki erről, de ő mondta, hogy mondjam el nyugodtan az érzéseimet.
Már terveztük a közös jövőt, az egyetemet, egy egyetemet jelöltünk meg, hogy ne kelljen távkapcsolatban élnünk.
Az anyukája viszont nagyon önző volt és nagyon sokszor megbántott engem. Nekem kellett takarítanom náluk mindent -igaz, a végén már ott éltem- , de sokszor nagyon csúnyán megbántott és úgy kezelt, mintha egy rongy lennék. Sok vitánk volt a barátommal emiatt, de valahogy mindegyiken túljutottunk, mert ott volt az, hogy ősszel összeköltözünk és egyetem és közös élet. Nem éreztem, hogy olyan rossz lenne a kapcsolatunk. Két hete meg is kérdeztem, hogy jól érzi magát, és azt mondta, hogy igen, nem változtatna semmit sem.
Azt tudni kell a családomról, hogy a mamáéknál éltem, és ott nagyon rossz volt nekem, nem volt csak egy olyan szobám, amin mindenkinek keresztül kellett mennie, hogy más helységekbe eljusson és ott volt a nagybátyám, aki munkanélküli volt és egész éjjel kávézott a konyhában. Emiatt sosem tudtam aludni otthon és folyton ment a veszekedés, mert nem értette meg a nagybátyám, hogy én nekem szükségem van az alvásra.
Régen nem ott éltem, a barátom miatt költöztem oda, hogy ne legyünk távkapcsolatban.
Hétfőn elment osztálykirándulásra, ami miatt sokat veszekedtünk, mert én éreztem, hogy valami rossz fog ott történni, és nem szerettem volna, ha elmegy. Először akkor akartak elmenni, amikor írtam volna az első érettségiket, de megbeszéltük, hogy átteszi az időpontot és így annyira nem zavart a dolog.
Hétfőn egész délután náluk voltam és ki is takarítottam a házukat is, hogy ha ő hazajön, örüljön a rendnek és az anyja is hagyjon minket békén egy időre.
Este felhívott, hogy az anyukája azt mondta, hogy ha leérettségizek, nem allhatok ott náluk. És ezzel együtt mondta azt is, hogy nézzek lakást, keressünk munkát és költözzünk össze.
Nagyon boldog voltam, hogy ezt mondta.
Másnaptól kezdve (kedd) teljesen megváltozott. Hazajött egész nap fájt a hasa, a feje, nem tudott aludni, olyan furcsán viselkedett, mintha került volna. Nem is értettem, mi baja van, békén hagytam. Aztán eltelt pár nap és nem igazán keresett, csak én őt és nem is értettem először, hogy mi a probléma, de én naívan azt hittem, hogy a hasfájás az oka.
Pénteken hajnalban felkeltem arra, hogy ő nem alszik ott mellettem, átment a másik szobába. Azt mondta azért, mert ott nagyon meleg volt. Én el is hittem, és aludtam tovább egyedül.
Pénteken átmentem hozzá reggel, adtam neki puszit, erre ő ezt mondta minden előzmény nélkül:
"Szia! Beszélni akarok veled, szakítani akarok."
Teljesen sokkot kaptam, hétfőn még velem akart élni és most meg már nem akar velem lenni. Azt mondta, hogy már elmúlt a szerelem, nagyon régóta nem érzi azt, hogy szeret. De akkor mi volt az hétfőn? Megkérdeztem, de nem adott értelmes válaszokat, mindenre a nem tudom volt a válasza. Azt mondta, hogy régóta szenved ebben a kapcsolatban, a költözést pedig azzal indokolta, hogy ő akárkivel összeköltözne. Ő már ezt eldöntötte magában, túltette magát rajtam.
Csak azt nem értem, akkor mért nem mutatta ki, hogy így érez és mi történt hétfő óta péntekig, hogy így megváltozott a viselkedése. A testvére és az anyja se ismert rá.
Délután felmentem hozzá, hogy megkérdezzem, hogy őszintén mi az oka annak, hogy elhagy és csak nevetett és azt mondta, hogy menjek el.
Teljesen össze vagyok zavarodva. Olyan boldog voltam vele, és nem éreztette azt, hogy nem szeret, sőt egyáltalán nem.
Még májusfát is állított nekem.
Reménykedjek még, hogy együtt lehetünk? Ez most olyan rossz érzés, mert nem tudom szerintem az igazi okát, hogy mi volt a baj, és nem tudom, mi történt vele, hogy így megváltozott.
Viszont nekem most nincs otthonom, hétfőn érettségizek informatikából, ami eldönti, hogy felvesznek-e egyetemre, vagy nem. Nem is tudom, ilyen állapotban mit tudok produkálni. És nem tudom hová tenni ezt az egész dolgot, hogy egyik napról a másikra.
Sokan azt mondták, hogy már régóta tervezte, hogy elhagy, de akkor mért éreztette velem folyton, hogy szeret?
Fogalmam sincs, mitévő legyek. A mamáékhoz nem mehetek, mert ott nem tudnék aludni, és ha szóvá teszem a nagybátyámnak, akkor valószínű megver, mert eddig azért nem vert meg, mert tudta, hogy a barátom ott van, de most már ő nem fog megvédeni. Anyuéktól elköltöztem és már nem költözhetek vissza hozzájuk. Abból a 40ezer forintból, ami pedig most van nekem, nem tudok elmenni albérletbe.
Olyan mérges vagyok, hogy ő neki ott van a szép házuk, a saját szobájuk, engem meg egyik napról a másikra eldob, mert elmúlt a szerelem. Nekem meg nincs hova mennem és még nem is tudom felfogni azt, hogy hétfőn még kerestem a közös lakást, most pedig ez történt. Teljesen magam alatt vagyok és nem látom az élet értelmét.
Mit tegyek? Szerintem nem múlt el a szerelem, valami más történt. De lehet igazat mond, csak nagyon érdekes, hogy pár nap alatt ez megtörtént.
Segítsetek kérlek, én teljesen tanácstalan vagyok.
Ha nem múlt még el a szerelem, akkor még lehet valami kettőnk között? Amikor kérdeztem tőle, akkor azt mondta, hogy nem és nem is hiszi, hogy fog érezni még irántam bármit is. Nem ismerek rá, felvett egy olyan undok viselkedést, soha nem volt még ilyen.
Bocsánat a sokaságért, de mindent tudnotok kell, hogy érdemben hozzá tudjatok szólni. És értelmes válaszokat várok, nagyon magam alatt vagyok és teljesen elvesztettem az életbe és a szerelembe vetett hitem.
válasza: válasza:Elöször is szerintem: a helyzetedet szerintem kicsit tuldramatizalod. Ha eddig is az volt a terv, hogy összeköltöztök, akkor most is költözz össze valakivel. Sokan keresnek lakotarsat. Addig meg huzd ki mamadeknal. Tudom, hogy nehez, meg minden, de szerintem, a helyzeted ismereteben ez az egyetlen lehetöseg. Anyukadekhoz miert nem mehetsz vissza? Probaltal velük erröl beszelni? Arra a kis idöre meg viselkedj ugy mamadeknal, hogy a naygbatyad ne akarjon megverni. Ne szolj be neki. A szakitas miatt sokkal sötetebben latod a helyzetedet, mindenre kifogast keresel, ami megoldas lehetne. Azt kene elfogadnod, barmennyire is faj, hogy az nem megoldas, hogy ott maradsz a szep nagy hazukban. Eddig azert lehettel ott, mert együtt voltatok, semmi jogosultsagod nincs mar ott lakni.
A szakitasrol: igazabol, ha azt vesszük alapul, hogy mit mondott, akkor lehet, hogy az, hogy egy kis idöt tavol töltött töled raebresztette, hogy mar nem a szeretet, hanem a megszokas köti össze veled. Es a hasfajas, stb is mar lehet, hogy emiatt volt, mert akarhogy is ö akarta, hogy vege legyen, nehez egy ilyen döntest meghozni, nehez megbantani azt, aki 3,5 eve veled van, nehez uj eletet kezdeni, mert a szakitofelnek is azt kell. Szoval szerintem összessegeben lehet, hogy igazat mondott.
Köszönöm szépen a választ. Próbálom magamat összeszedni, de ez az egész olyan hirtelen jött, hétfőn este még velem akart élni, most pedig eldob. És nagyon fáj belátni, hogy ennek vége. Lehet azért vette fel ezt a bunkó viselkedést, hogy megutáljam, de én nem vettem észre, hogy bajok lennének, és amikor megkérdeztem tőle, sose mondta, hogy bántaná valami. De most sem akarja megbeszélni, pedig érte megváltoznék, de ha neki nem kellek...
Szívesen összeköltöznék egyetemistákkal, de most csak 40ezrem van, az pedig éppen fedezné a lakást, ételre már nem futná belőle. El kell mennem dolgozni csak előtte össze akarom kaparni magamat.
Anyuék azt mondták, hogy mivel elmentem a mamához lakni, ezért hozzájuk csak vendégként mehetek el. A vendégek pedig nem egy hónapot szoktak ott lenni.
Kellene 50ezer forint és akkor el tudnék menni albérletbe.
Azon gondolkodom, hogy kérek kölcsön a testvérétől, vele nagyon jóban voltam és még nem is adott semmit a ballagásomra. Persze ez most kölcsön lenne, hiszen el kell indulnom tovább. Neki olyan keresete van, hogy nem nagyon vágná földhöz az az összeg, de még nem tudom, kérek-e.
Az az igazság, hogy semmit nem tudok. Hogy lehet az, hogy csütörtökön még együtt aludtunk és megöleltem, most pedig már látni se akar és elfelejtett?
Ha lett volna valami előszele ennek a dolognak, nem bántana, de én még nagyon szerelmes vagyok és nem tudtam erre felkészülni, hiszen hétfőn még közös életet akartunk.
válasza:Valóban nem vagy jó helyzetben!
Az első, most koncentrálj a vizsgáidra, az a legfontosabb! Utána keress munkát, mert az a 40 ezer csak (másokkal közösben) az albérletre + a rezsire lesz elég, miből fogsz élni: kaja, ruha stb. Ahhoz még másik ennyi kellene minimum. Ha most kölcsönkérsz a barátod bátyjától, akkor már úgy kell gondolkodnod, hogy a munkádból minimum 100-at kell kézhezkapnod, hogy a tőle (esetleg) kapott kölcsönt is vissza tudd fizetni. Ez pedig a mai világban nagyon nehéz.
Az érzelmekről: sajnos, valószínű, hogy rádöbbent, eddig csak a megszokás kellemes érzése volt benne irántad, és nem igazi szerelem.
Most, hogy a szülei arra akarják kényszeríteni, hogy költözzön el otthonról, tartsa el magát, rádöbbent, hogy ettől kezdve neki kell a "családfenntartónak" lennie. Pedig mennyivel egyszerűbb, könnyebb, olcsóbb hazamenni a mama főztjére, és beleülni a készbe. Ő megfutamodott a felelősség elől. Sajnálom, de így látom.
Megoldás lehet még, hogy megpróbálod a kapcsolatodat helyrepofozni a saját családoddal, szüleiddel, nagyiékkal. Akkor egy kicsivel könnyebb lenne anyagilag az életed, és "időt nyernél" ahhoz, hogy valóban a saját lábadra tudj állni.
Sok erőt és sok sikert kívánok neked ehhez.
válasza:Sajnos azt kell mondjam, az ilyen előfordul. Nem mondta hogy kezd kiszeretni belőled, mert ő sem tudta mi a helyzet. Aztán már nem bírta tovább. azért is lett bunkó, mert nem akarja hogy reménykedj vagy hogy lelkiismeret furdalást kelts benne. Ez is érthető. Ez viszont nem jelenti azt, hogy barátságos kapcsolat nem maradhat köztetek, ha tudsz vele csak barátként viselkedni. Szerintem ha tényleg nagy szükséged van kis pénzre, tőle kérnék kölcsön. Megmondanám, hogy persze, elfogadom a döntését, hiszen erről egyikünk sem tehet, viszont ő is tudja milyen gáz a helyzet a nagyszüleidnél, ha már hozzá és vele nem mehetsz külön ahogy mondta, akkor abban segítsen, hogy mással viszont külön tudj menni. Ennyit igenis lehet tőle kérni, és ha érzi hogy nem akarsz ráakaszkodni, csak barátként segítséget kérsz tőle, akkor segíteni is fog, sőt jól fog esni neki, hogy számítasz rá, és nem is akarod érzelmileg zsarolni. Ez nagyon fontos. Kérj tőle, és adni fog.
Alapszabály szerintem, hogy te ne akarj megváltozni csak azért hogy a másik hajlandó legyen szeretni téged. ezt felejtsd el. Te úgy vagy jó ahogy vagy. nem miattad szeretett ki belőled a fiú, hanem mert ilyen, ez történt. Ez veled is elő fog fordulni, hogy jársz egy másik fiúval és kiszeretsz belőle. nem fogod tudni miért, csak megtörténik. És neked is kellemetlen lesz ezt megmondani neki, nem akarsz fájdalmat okozni, de megerőszakolni sem tudod magad. akkor majd megérted a barátod viselkedését.
Amit valaki írt előttem, hogy a távolsággal lehet hogy visszajön hozzád. Igen, lehet, de ez sem biztos. viszont tény, hogy a távolság az egyetlen esély a visszaállásra. És ezt csak úgy érheted el, hogy mostantól a tőle független életedet kezded el. nem érdekes melyik egyetemre megy, nem érdekes, hol lakik, nem érdekes mit szeret, nem érdekes hova megy. ami neked jó azt tedd. Addig meg amíg találsz albit, húzd meg magad a nagyszülőknél, és ne piszkáld a nagybátyádat. ha békén hagyod nem lesz balhé. Használj füldugót, és tegyél a szemedre valamit a fény ellen. én kitűnően tudok így aludni, nem zavar senki. Egyébként őt is megérthetnéd, hiszen idáig nem zavarta senki, éjjel nyugodtan közlekedhetett, azt csinált amit akart. most meg ki se mehet a konyhába mert te felébredsz és pampogsz? érted... persze hogy idegesíti.
A szüleidet meg nem akarom minősíteni.
sok szerencsét
32/N
válasza:Tudod, ez a pár mondat nekem elég indok részéröl a szakitásra:
"Hétfőn elment osztálykirándulásra, ami miatt sokat veszekedtünk, mert én éreztem, hogy valami rossz fog ott történni, és nem szerettem volna, ha elmegy. Először akkor akartak elmenni, amikor írtam volna az első érettségiket, de megbeszéltük, hogy átteszi az időpontot és így annyira nem zavart a dolog. "
Ha ennyire rá akarsz telepedni, hogy egy OSZTÁLYKIRÁNDULÁSRA se mehet el, akkor ne csodálkozz, hogy nem akar veled maradni. Másik, hogy ilyen fiatalon (mivel még csak egyetemre sem jártok, tehát 18-19 évesek lehettek) nagyon korai összeköltözni.
Annak meg inkább örülhetsz, hogy MOST szólt, és nem akkor, amikor már kivettél egy lakást, és utána meg fizetheted egyedül.
A hátralévö pár hónapig bird ki a nagybátyádéknál, utána meg költözz össze másik egyetemista lányokkal közös albérletbe.
A szüleidet meg nagyon megértem, ha valaki tizenévesen elköltözik otthonról, hogy inkább mással éljen, akkor nem csodálkozhat, ha ezt a szülök komolan is veszik. (Gondolom, a költözést megelözte a szokásos vita, hogy te már felnött vagy, ott élsz, ahol akarsz, nekik semmi beleszólásuk sincs, stb.)
Köszönöm a többi választ. Nagyon örülök, hogy írtatok, nagyon sokat segítettetek.
Azt vettem észre magamon, hogy olyan hülye lettem. Tudom, hogy nem kellene hívnom, de mégis akarom és mindenféle módon vele szeretnék lenni.
Annyira fáj, hogy én nem is tudtam belegondolni sem abba, hogy vége lesz valamikor, mert olyan szép dolgokat tett értem, és az a legrosszabb, hogy előtte még velem akart élni, pár nap múlva pedig már nem szeret.
Nem értem a férfiakat.
Tudom, hogy idővel jobb lesz, csak az is elég gáz, 18 évesen albérlet, többet soha nem lesz család, akikre számítani lehet, elég rossz érzés, de én úgy érzem, hogy még lesz nekem boldog életem, mert ezt a sok rosszat valahol kárpótolni fogja valami jó:)
Csak most iszonyúan fáj és az a legrosszabb, hogy nem csak 1 hétig nem találkozunk, hanem hogy köztünk már sosem lesz semmi sem.
Minden esetre megpróbálom túltenni magam a dolgon, csak 3,5 év az nem kevés idő. Szívem szerint elmennék innen messzire, hogy ne emlékeztessen rá, kaptam is lehetőséget Ausztriába, de az csak ősztől valósulhat meg.
Megpróbálok keresni egy társat, akinek átadhatom azt a sok szeretetet, ami még bennem van.
Anyu azt mondta, hogy gondoljak arra, még nála is jobbat fogok találni.
Csak múlna már el egy év vagy több és lennék már túl ezen.
Az a rossz, hogy pont most vannak a vizsgák is, és akkor ez az egész, egyik napról a másikra elvesztettem az otthonomat, a barátomat, a társamat, és most nincs értelme az életemnek. Nincs miért felkelnem reggel.
Szerintem annál rosszabb nincs is, mikor az ember előtt nincs kitűzőtt cél, amiért kűzdenie kell.
Reménykedjek még azért, vagy mondjak le róla teljesen? Persze nagyon boldog lennék, újra együtt lehetnénk, abban reménykedek, nem találkozunk egy ideig és hiányozni fogok neki. De attól félek, ha mégis érez még irántam valamit és érezni fogja a hiányomat, akkor sem fogja újrakezdeni.
válasza:1. A legfontosabb, hogy most a vizsgákra koncentrálj, mert a jövöd ettöl függ.
2. Fogadd el a barátod döntését, változtatni nem tudsz rajta, és jobb, ha magadban is véglegesnek tekinted.
3. Hivd fel a szüleidet, és mondd el a bajodat, szerintem könnyen elöfodul, hogy segitenek, legalább is lelkiekben. meg esetleg lakáskeresésben is.
4. Zárd le ezt a szakaászat az életednek, és nézz elöre.
válasza:Annyira ismertem, hogy nem volt új nő, meg is esküdött, hogy nem volt másik lánnyal kapcsolata.
Valami biztosan volt, mert ha régóta voltak problémái, akkor mért akart összeköltözni?
Nekem csak ennyit mondott.
Persze azért még reménykedek, hogy esetleg átgondolja még, de tudom, hogy felesleges.
Csak az ember ilyen helyzetben nem tud semmit csinálni, el kell telnie legalább pár hónapnak, hogy másképp lássak mindent.
Csak pont most van itt a nyár, pont most van itt az érettségi, a szülinapom és olyan nyomorultnak érzem magamat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!