Most jön ki rajtam a kisebbségi komplexus?

Szóval a helyzet a következő! 28 vagyok, férjnél, első babánkat várom.

Világ életemben gazdag szülők elkényeztetett kislánya voltam. Szerencsémre megismertem a férjem! Ő egy igazi földönjáró, nagyon okos férfi. Egyébként jogász! A gond velem van. Most döbbentem rá,hogy milyen "kevés" vagyok! Annak kapcsán jött ez elő, hogy a baráti körünk (főleg az ő barátai) elég jól állnak anyagilag! Illetve,hogy mindegyik feleségének, menyasszonyának jobb állása van,mint nekem is többet is keres. Én jelenleg egy apukám által nyitott üzletet vezetek, kisebb-nagyobb sikerekkel, pénzt még nem nagyon lehet belőle kivenni, az még min. két év, ha egyáltalán beindul annyira.

Egy baráti összejövetelre nem tud elmenni a párom, mert nagyon sokba kerülne, és így is két lagziba megyünk a nyáron, lesz egy fiú kirándulás (nekem tavaly volt lányos) és ugye itt a baba,aki miatt gyűjtögetni kellene. Belegondoltam és rájöttem,hogy én tényleg én keresek a legkevesebbet a társaságból és talán miattam nem tudjuk tartani a lépést a barátokkal. Én elvégeztem egy könnyebb főiskolát, amiben soha nem dolgoztam egy percet sem, bár állás sem lenne. Még egy nyelvvizsgám sincs és az apám nélkül semmire sem mentem volna.

A párom azzal jött,hogy de ő meg nem lakhatna egy ilyen szép házban. Igaz, anyuéktól kaptunk házat, kocsit, hitel nélkül. Ne értsetek félre,nem az anyagi helyzetünkre panaszkodom, mert nagyon szerencsések vagyunk, pusztán én érzem nagyon kevésnek magam. Főleg ilyen barátok mellett!

Mit tudnék tenni? Már arra is gondoltam, hogy otthon magamtól nekiállok angolt tanulni!