Volt már olyan, hogy akkor jöttetek rá, hogy mennyire szerettek valakit, mikor elveszítettétek őt?

Igen! de csak majdnem veszítettem el.... mert miután rájöttem egy nagy trauma után,hogy MÉGIS szeretem, rendbe tudtunk mindent hozni....

De ehhez kellett az a nagy trauma, sajnos,még a mai napig fáj...

Nos, amit hozzáfűztél még kommentben, az alapján úgy gondolom, hogy ha nem lenne most barátnője, akkor nem lenne kizárt vele mégis egy kapcsolat. Mert van köztetek BESZÉLGETÉS. Tehát ha képes lennél neki őszintén elmondnai, hogy mennyire megváltoztak benned az érzések, akkor valószínűleg elhinné, és biztos örülne is neked.

De ne tegyél ilyet, így, hogy van barátnője. Egyrészt csak nehéz helyzetbe hoznád, és valószínű rámenne a barátságotok. Ha szereti azt a lányt, akkor nem fog veled nagyon találkozni eztán.

Ha meg aljas módon elcsábítanád, mert tegyük fel a mostani barátnőjével csak azért van, mert épp nincs jobb.... Akkor hát lecseréli rád, aztán majd lecserél ugyanígy téged is, ha találkozik egy szép és becsületesebb lánnyal. Szóval akkor kvázi "megérdemlitek" egymást, de ugye nem lesz kellemes.

Legjobb, ha elfelejted, vagy pedig vársz+ reménykedsz, hogy hátha felszabadul...

És azt is gondold át, hogy nem-e azért vonzódsz hozzá, mert nincs más épp.

Azért szerintem, mielőtt elhatalmasodna rajtad a viszonzatlan szerelem érzése, a figyelmedbe ajánlanék egy nagy igazságot.

"A szerelem szerelemmel kezdődik, s a legerősebb barátságból is csak gyenge szerelem fejlődhet." Jean de La Bruyére-től, én személy szerint semmi mást nem olvastam, de ebben a gondolatban nagyon igaza van.

Köztetek azért nem lett semmi, mert te nem érezted azt a vonzalmat, amiből szerelem születhetett volna. Egy barátot láttál ebben a fiúban, nem férfit.

Most, amikor újra találkoztatok, egy férfit láttál benne, mert már van egy olyan nő, aki férfiként tekint rá, és erről szól a kapcsolatuk is.

Neked, magadtól 8 hónapig nem hiányoztak sem a baráti beszélgetések, se a fiú "ráutaló magatartása", amivel jelezte, hogy többet szeretne, mint te. Most, hogy már "csak" beszélgetni akar ő is, hirtelen vonzóvá vált.

Nekem ez egy kicsit önbecsapásnak tűnik; ez nem szerelem, és nem is lesz az. Neked az a bizalom, és biztonságérzet hiányzik, amit emellett a fiú mellett érezhettél.

Szóval szerintem nem szúrtál el semmit. Ha ilyesmi jár a fejedben - valószínűleg - épp nincs párod. Keresni kell, és találni is fogsz majd egy olyan férfit, akivel működik a bizalom, a biztonságérzet, és a "kémia" is.:-)))

a volt barátom állítólag így járt, én ezt nehezen tudom elhinni. első barátom volt, 2 évig jártunk. így utólag visszagondolva nem is szerelem volt hanem valami gyerekes rajongás. na lényeg a lényeg, hogy tulajdonképpen a kapcsolat nagy része alatt le se szart. minden fontosabb volt neki, a huszadik haverjától kezdve a póker, a tenisz, a tökömtudja mi minden még. ja és egyszer (vagy többször) meg is csalt. mostmár fel sem tudom fogni, hogy mégis miért csak két év után, de végül kidobtam. na abban a pillanatban ő állítólag "megvilágosodott" hogy mennyire szeret (na persze), ismerősőktől is hallottam vissza, hogy mennyire kivan, meg hogy rá se lehet ismerni, hogy lehettem ilyen görény hogy otthagytam azt az érzékeny fiút. (?!) meg hívogatott sokszor de leépítettem gyorsan.

szóval, én úgy gondolom, hogy ez a "akkor jöttem rá mikor késő volt" ez csak duma, nagy kamu az egész. ha egyszer nem kellett míg ott volt, most mit akarsz? szerintem csak az szépíti meg az egészet, hogy mostmár "tiltott gyümölcs", ha nem csajozott volna be, ugyanúgy le se szarnád. bocs.