Mit szólnátok ehhez a levélhez? (Testvér-keresés 2. rész )

utolsó vagyok.

Nos, hát akkor kitartást hozzá!!

Egy kis biztatás:

Pár évvel ezelőtt apukám kapott egy hívást. Egy 18éves lány hívta, hogy nem tudja, hogy jó embert keres-e, de ha minden igaz ő az apukája. Az anyukája egyedül nevelte 6éves koráig, majd hirtelen, balesetben elhunyt. Nevelőintézetbe került, mivel nem volt családja. (akikről tudott azok lecsúszott alkeszek voltak... szal zűrös család). Az anyukája kb fél évet lakott ott ahol mi, aztán elköltözött az ország másik végére. ( Ekkor ismerkedett meg a lány apjával, terhes lett, de közben szakítottak, a nő eltitkolta agyereket...) Annyit tudott az apukájáról, hogy hal lakott abban az időben és mi a foglalkozása. Na szóval...felhívta apumat, elmesélte neki is ezeket, és kért egy személyes találkozót. Apa már telefonon mondta neki, hogy biztos nem ő akit keres, mert ők is ebben az időben költöztek ide, de akkor már anyukám férje volt stb. Elmondta a nő nevét, és apumnak beugrott, hogy tényleg dolgozott beosztottjaként pár hónapot a nő. Egyik hétvégén eljött hozzánk a lány, apum felajánlotta neki, hogy segít megkeresni az apukáját. (nem volt nehéz, a másik szóbajöhető ember apunak régi jó barátja stb. ) Na azon a hétvégén amikor jött hozzánk a lány, elhívtuk magunkhoz a másik apajelöltet. (persze már kb 300kmel arrébb él)

A találkozó jól sikerült, az apa nem tudta, hogy van egy lánya. Azt mondta többször is kereste még évekig az anyukáját a lánynak, de nem találta. Nagyon örültek, hogy megtalálták egymást. Persze a biztonság kedvéért készült apasági teszt is. A férfinek azóta már családja volt, mondanom sem kell.

Mindenesetre a lány odaköltözött hozzájuk (már amennyire odaköltözött, azóta egyetemre jár stb. )A család befogadta őt és most mindenki örül, hogy végre pontot tehettek a történet végére.

Ezt csak azért meséltem el neked, hogy soha ne add fel a reményt! Még ha rossz nyomon is jársz, lehet az vezet el a jó útra! Sok sikert és kitartást!!