Hogyan lépjek túl azon, hogy így bánik velem? Érezhet még valamit irántam? Azért ilyen?

A volt barátommal zűrös szakításunk volt, neki az egészsége bánta, nekem a lelkivilágom. Miután szakított, elmentem hozzá, hogy még mindig szeretem, ő nem tudta mit reagáljon, így kapcsolatban maradtunk. Jókat beszélgettünk, rám-rám írt, úgy volt, hogy találkozunk, de lemondta. Utána mondta, legyünk csak barátok. Azóta nem keresett, lerázott ha ráírtam.

Barátnőmet (akiről ő nem tudta, hogy ismerem) megkértem, kezdjen ki vele. Az elején randira is hívta volt barátom barátnőmet, sokat beszélgettek. Mindeközben engem lerázott, barátnőm burkoltan érdeklődött a kapcsolatairól, akkor neki azt mondta bosszantom, le akar rázni.

Most újra felkeresett a volt barátom, beszélget velem, hülyéskedik, segítséget kér. Pedig régebben a segítségem se kellett. Barátnőm pedig hiába ír rá, lerázza, és velem beszél, neki alig ír.

Arra gondolok, még mindig érez irántam valamit, talán egyszer még esélyem lesz nála. Úgy gondolom, azért mondta hogy bosszantom, meg utál, de közben mégse rázott le nyíltan, mert nem akar elveszíteni, illetve azért tartott magától távol, hogy a vizsgáira tudjon összpontosítani, ne zavarjam össze. Most, hogy kezd nyugi lenni körülötte, újra többet keres, de mégis távolságtartó.

Van valóságalapja, esélye az elképzelésemnek?