Miért nem meri vállalni hogy szeret engem?

Főiskolás lány vagyok 22 éves és van egy pasi aki nem is tudom milyen helyet foglal el a szivemben...

3 évvel idősebb tőlem és ő is ugyanoda jár ahova én.

Mindketten koleszosok vagyun. Mivel én fősulit válltottam ez volt itt az első évem.

Ő egy nagyon népszerű srác ez pár hét után már nyilvánvaló volt számomra.

Az a fajta pasi akihez nagyon nehezen lehet közel kerülni, de mégis mindenki a barátja szeretne lenni, és úgy vettem észre akiket tényleg közel enged magához azokér bármit megtenne és megnyilik előttük, nem játsza tovább a macsót, vagy mrTökéletest!

Nos,még a télen vizsgaszezonban volt egy buli és nekem rengeteg tanulni valóm volt, másnap vizsgáztam.Egész éjszaka orditoztam mindenkivel hogy fogják be, menjenek át más szobákba stb, de legyenek már rám tekintettel.Ezt elég nehéz volt bemagyaráznom mivel én mindig minden buliban benne voltam, és tényleg sokan megszerettek, még a felsőbb évesek is sokszor keresik a társaságom. Nagy szám van ezért ismernek talán:)De érzem hogy kedvelnek.

Szóval orditoztam erre megjelent ez a bizonyos fickó akivel én csak köszönőviszonyban voltam és elkezdi a többieknek hogy hagyjanak már engem tanulni, és mikor látta hogy senki nem mozdul, felajánlotta hogy az ő szobájuk üres nyugodtan menjek oda, mert ő is vizsgázik másnap, nem csinálta meg valamelyik tantárgyat. Hát furán néztem rá, de nem volt más választásom átmentem hozzá.

Tanultunk.

De tényleg valamikor hajnalba keültem vissza a szobámba de még csak komolyan nem is beszélgettünk. Viszont azért ilyen egymásra pillantgatások azért voltak. Nagyon helyes fiú, nem az a kimondottan szép inkább olyan férfias.

És lehet hogy akkor látszólag semmi nem történt köztünk de onnantól kezdve elindult valami. Én nem vagyok egy eszméletlen jó csaj, a magam módján helyes vagyok, pasizással soha nem volt problémám, de soha nem gondoltam volna hogy pont ő néz majd rám olyan szemekkel....Neki inkább olyan plasztikcicát képzeltem volna...De azért nem becsülöm le magam:)

Amúgy bocs hogy hosszú vagyok...

A lényeg hogy másnap odaült hozzám ebédelni, délután rohantam venni valami kaját, mondta hogy jön velem, elvitt kocsival. Szóval nagyon összebarátkoztunk-de az feltűnt hogy olyankor próbálta keresni a társaságom amikor a haverjai vagy mások nem nagyon látták. Igazából én szavak nélkül is érezem hogy vonzódik hozzám, én meg hozzá nagyon de egyikünk sem akar lépni.Én már sokszor tartottam ott hogy egy egy alkalommal megcsókolom de nem akarok én kezdeményezni, vagy mi van ha tévedek és én értem férre a gesztusait....Nem tudom mi legyen...

Pár hete éjszaka nem tudtam aludni és kimentem a konyhába egy pohár vizért, mikor zárom be a hűtőt éreztem hogy valaki átkarol.Hát aztán észrevettem hogy ő az. Nem szólt egy szót sem csak úgy átölelt a sötétben és adott egy puszit a nyakamra.De percekig áltunk ott és annyit mondott hogy ő is épp szomjas volt.

Másnap megint ment minden úgy mint eddig.Kereste a társaságom én meg kezdtem türelmetlen lenni. Viszont már a haverok előtt is vagy bulik alkalmával is odajött hozzám, sőt mintha néha teljesen elfeledkezett volna másokról, csak velem beszélgetett.

Egyszer én ültem az ágyamba-akkor is valami kissebb buli volt,sokan voltak a szobánkban, ő meg odaült mellém, pontosabban befeküdt melléém az ágyba és valami hülyeséget mondott és elkezdtünke együtt nevetni. Erre elkezdi az egyik haverja hogy mi van miért nem csókolod már meg, azt hiszed hogy nem látni hogy belé vagy esve, meg hogy szegény csaj jó hogy ezt tűri...

És ő letagadott-hogy mi csak barátok vagyunk miért nem fogják fel mi ez a hülyeség..és nézett rám hogy én is ugyehogy nem is akarok tőle semmit...én meg hülye fejemmel mondtam hogy perszehogy nem...

Szar volt, és másnap kérdőre is vontam hogy mi volt ez, meg hogy én az egészet másképp értelmeztem és azt hittem hogy csak nem akar elsietni semmit.

Erre ő hogy ezt verjem ki a fejemből.Ő nem akar semmit, ő most nem akar kapcsolatot.

Én próbálom magam átprogramozni, észrevettem azt is hogy egy ideig került, de már megint ugyanazt csinálja, látom hogy hazudik magának...váratlan pillanatokban lép mellém, úgy néz rám hogy szinte megcsókolna, én meg már tök hidegen viselkedek vele.Nem akarom megint álattni magam, próbálom humorosan felfogni hogy legalább van egy jó fiu haverom akibe minden lány szerelmes-de ő velem szeret lenni de nem szerelmes belém.

Ilyen badarságot?????Mi a francot csináljak?Szerintetek szeret?Vagy mi baja velem?