Ez a gondolkodás normális? Vagy már kicsit beteges?
Mindig azzal vagyok kiakadva magamba, hogy milyen katona lennék. Mondjuk ha tesin már alig bírok futni vagy valami mást akkor mindig arra gondolok, hogy milyen katona lennék meg h a jó katonák ilyet nem csinálnak. Hogyha éjszaka félek akkor egyből "a jó katonák nem félnek". Félek a pókoktól meg szinte az összes rovartól de a múltkor egy döglött darázs volt az asztalomon amit ki akartam vinni csak nem mertem megfogni, megint jött az, hogy a katonák ettől jóval undorítóbb dolgokat megmernek fogni. Amikor valaki kiabál velem arra gondolok, hogy a katonákkal is kiabálnak. Vagy amikor van egy sebem és fáj akkor arra gondolok, hogy a katonáknak sokkal fájdalmasabb sebeik vannak úgyhogy kibírom. Vagy ha valamivel már úgy vagyok, hogy feladom akkor arra gondolok h milyen katona lenne belőlem. Imádom az összes katonás filmet, a tankokat, fegyvereket meg mindent ami katonás.
Amúgy nem akarok katona lenni, bár kitudja mit hoz a jövő. Ez így normális?
14/L
válasza:
válasza:Szerintem semmi probléma ezzel. Nekem is volt egy hasonló korszakom, csak egy könyvhőssel: "Holden mit tenne a helyemben?" "Holden mit válaszolna?"
Én kinőttem. :)
19L
válasza:Egyet értek,jó hogy ilyennel ösztönzöd magad.
Bár néhány mai fiúcska is így vélekedne.
Előre hallom"A katonák nem melegek.A katonák nem karcolgatják magukat pengével heccből":))
válasza:Szerintem is teljesen normális, én is szoktam pont erre gondolni. Valamint, hogy egy általam kitalált személy (egy idősebb fiú, aki komoly, és sokkal értelmesebb, meg érettebb, mint én), mit tenne egy adott helyzetben.
14/L
Nagyon régen volt már, és nincs rá szükségem :)
De azért szerettem :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!