Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogyan lehetne Édesanyámat...

Hogyan lehetne Édesanyámat "leszoktatni" a mártírkodásról?

Figyelt kérdés
A családban akármilyen probléma felmerül (ha nincs akkor kitalál), egy sírásos előadás kíséretében állandóan oda lyukad ki, hogy Ő milyen rossz, és már megint mindent rá fogunk, pedig mindent megtesz a családért, ráadásul erején felül, mert Ő milyen beteg, de csak miattunk nem megy orvoshoz... Régen ez nem volt ennyire látványos, de az utóbbi évben rohamosan romlik a helyzet. Nem tudom mivel tudnám kirángatni ebből a mártírkodós önsajnálatból. Ha Édesapámmal felvetjük neki a témát, akkor jön a következő sírás, hogy már megint Ő a rossz...
2011. jún. 28. 12:31
1 2
 1/20 anonim ***** válasza:
100%
Nem lehet, h depressziós? Mindenesetre vki kísérje el orvoshoz.
2011. jún. 28. 12:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/20 anonim ***** válasza:
100%
Ez már csak így megy... ezen nem fogsz tudni változtatni. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de el kell vinni pszichológushoz, aki kibeszélteti vele a problémáit. Mi elvittük anyósomat, de hiába, nem volt hajlandó beszélgetni, ott azt mondta, minden rendben. Otthon meg csak ment a panaszkodás, az "én vagyok a rossz", stb. Próbáljatok meg sokat segíteni neki, bár sajnos nem sok esély van a változásra.
2011. jún. 28. 12:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/20 anonim ***** válasza:
100%
Valami nem kerek az életében, valamilyen hiányérzettel, elégedetlenséggel küzd anyukád. Lehet a "hiánynak" pofonegyszerű magyarázata is, vágyik a dicséretetekre, elismerésetekre. Vegyétek észre, amit a családjáért tesz és ezt tegyétek szóvá, hogy érezze a hálátokat.
2011. jún. 28. 12:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/20 anonim ***** válasza:
100%
Ja. Én is attól tartok. Nem kell felvenni, had csinálja, ha ez jó neki.
2011. jún. 28. 12:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/20 anonim ***** válasza:
100%
Gondolom ezt borzalmas lehet naponta hallgatni,mert volt egy ilyen előadásban nekem is részem.Egy ismerősömnek a mamája adta elő ezt a drámai előadást,ha kellett ha nem.
2011. jún. 28. 12:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/20 anonim ***** válasza:
79%
Sehogy. Az én családomban is szinte MINDENKI ilyen. Hihetetlenül utálom ezt a viselkedést. Ilyenkor szét tudnám verni a fejüket.
2011. jún. 28. 12:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/20 anonim ***** válasza:
100%

Nálam a "nem veszem fel" technika működött. Abba nem hagyta de szignifikánsan csökkent a mártírkodás.Nem lehet hogy a túl sok szappanopera?

Ha más nem akkor te kérdezz házi-praktikákat a pszichológustól, mert azért lehet hogy komolyabb a baj, akkor pedig a "nem érdekel- játék" elég rosszul is elsülhet.

2011. jún. 28. 12:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/20 anonim ***** válasza:
100%

Mintha anyámról beszélnél...

Sajnáltatja magát h dolgoznia kell,és h milyen rossz neki.(6órát dolgozik,míg mások8-at.)

nagyon idegesítő mert mindig csak:neki milyen rossz,neki milyen sz.r az élete,vele senki nem foglalkozik,ő egyedül érzi magát..stbstb..

2011. jún. 28. 12:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/20 anonim ***** válasza:
100%

Szia!


Az én édesanyám is ilyen.

Pl napok óta azért sír, mert hugi vett egy tábla csokit valakinek ajándékba, és berakta a hűtőbe, mert megolvadt. Anyu meg megette. Ezért hugi szólt, hogy ez nem így működik, szerinte az lenne a normális, ha megkérdezné kié a csoki, és ehet-e belőle. Ezen teljesen kiborult, hogy mi sajnálunk tőle mindent.

Ő is lassan 2 éve sajnáltatja magát. Folyton sír, hogy nem szeretjük, de ha beszélgetni akarunk, olyan hülyeségekkel jön, hogy pár percnél tovább én se bírom, pedig nekem nagy türelmem van.

Pl 2 éve az a megrögzödése, hogy ő azért szült 3 gyereket, hogy majd azok eltartsák őt is, ezért 2 éve nem megy el dolgozni, és a háztartást sem látja el. Mellesleg 46 éves.

Ennek az lett a következménye, hogy miután férjhez mentem, elköltöztem, nem bírtam tovább. Öcsém pár hónapja ment ki külföldre dolgozni. Hugi hamarosan jön le hozzánk a barátjával - 100 km-re lakom a szüleimtől-, mert anyu nem fizeti neki tovább a tanulmányait, így átvállaltam ezt, legalább az érettségije meglegyen.

Amikor elköltöztem, pl voltak olyan húzásai, sírva felhívott, hogy apu kórházba került. Én gyorsan szabi, szaladtam haza. Erre apu vígan dolgozik otthon, nem is tudott arról, anyu mit csinált. És mi volt rá a reakció: csak látni akartalak.

Ő is csak sajnáltatni tudja magát. Ha hülyeséget csinál, rögtön azzal a szöveggel jön, hogy de értettek teszem.

Több, mint 2 éve nem tudjuk ebből az állapotból kirángatni :(

2011. jún. 28. 12:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/20 anonim ***** válasza:
100%
Az enyém is ilyen, és mindig is ilyen volt, fiatalon is. Talán valahonnan gyerekkorából hozhatta magával, hogy csak azt becsülik, azt tartják dolgosnak, aki folyamatosan panaszolja, hogy mennyi dolga, gondja baja van, mennyi áldozatot hoz. Ugyanez igaz arra is, hogy neki mindig mindene fáj, gyakorlatilag egy folyamatos panaszáradat az élete.Ezzel akar figyelmet kicsikarni az emberekből, de ahogy elnézem, egyre inkább mindenki elengedi a füle mellett, én meg már jó ideje egyszerűen nem hallgatom meg a panaszait (ami persze mindig ugyanaz, semmi új nincs benne) hanem közbevágok és másról kezdek beszélni. Zavarja, hogy nem tudja kipanaszkodni magát, de életem negyven éve alatt már nemhogy elég volt, túl is csordult. Nem lehet leszoktatni, volt már olyan is, hogy konkrétan közöltem vele, hogy hagyja abba a panaszkodást, nyafogást, mert másnak sem jobb, erre persze megsértődött, hogy én milyen szívtelen vagyok. A csúcs az volt, amikor meséltem neki, hogy az exanyósomnak áttétes a rákja, és a doki szerint kb. másfél éve van hátra. Emellett anyósom dolgozik, irodalmi körökbe jár, amikor találkozunk úgy kell belőle kihúzni, hogy hogy van, mert nem nyavalyog, pedig vannak fájdalmai. Na, erre anyám közölte, hogy de jó anyósomnak, ő legalább tudja, hogy mennyi van neki hátra, bezzeg ő nem tudja, hogy még mennyit fog szenvedni, és egyébként is a cukra, a szíve, a mája, a vérnyomása, a feje, a térde stb... úgyhogy neki sokkal rosszabb. Nincs más megoldás, nem szabad meghallgatni. Ja, és nem szabad engedni az érzelmi zsarolásnak, azt is nyíltan meg kell mondani. Én is megtettem, közöltem, hogy hiába akar zsarolni meg "hatni az érzéseimre", nálam ez nem jön be, hisztizhet, ájuldozhat, magyarázhatja, hogy miattam fog felmenni a cukra, meg kap infarktust, hidegen hagy, ha baja lesz, magának köszönheti, ne kenje másra. Erre megint én voltam a szívtelen, de már megszoktam. Ha mindig hagynám magam, akkor nemhogy saját életem, de személyiségem sem lenne.
2011. jún. 28. 13:03
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!