Egy család kihasználása! Hogyan állithatjuk meg anélkül, hogy belekeverednénk? Hosszú a leírás, de fontos a kérdés.

A barátom bátyjának a barátnőjéről lenne szó, nevezzük mondjuk Móninak, barátom bátyját pedig nevezzük pl. Sanyinak.

És akkor most a kérdéses kialakult helyzet leirása előtt adnék egy-két háttérinfót, csak mert igy ezekkel együtt egyszerübb lesz megítélni a dolgokat:

20-22 éves fiatalok, majdnem 2 éve együtt vannak, és már az eleje óta figyelemmel követhetjük a kapcsolatuk alakulását. Móni és Sanyi kapcsolata a kezdetektől fogva szánalmas, mivel Móni minden barátjával megszakította a kapcsolatot pár hét járás után, a barátokat, az osztálytársakat, magasról tett mindenkire. (Szerintem velem is csak azért volt jó barátságban, mert a fiúk miatt sok időt töltünk egy házban, de kb. két hónapja én is kiengedtem a kezem alól, köszönök neki és ennyi.)

Mivel neki már senkije sincsen - amit magának köszönhet (bár ő ezt nem bánja, neki csak Sanyi számít), így kb. egy évig tartó áskálódással és okoskodással elérte, h Sanyi se foglalkozzon a barátaival, nem járnak össze senkivel, kizsarolta a fondorlataival (szexmegvonás, "ha kimész felejts el egy hétre", szakítós hisztikkel, na meg persze az öngyilkosságtéma - kihagyhatatlan!).

Sanyi dolgozik, Móni nem. Fél év munka után kirúgták a munkahelyéről, négy hónapot töltött munkakereséssel, majd felvették egy helyre, ahol két hét után kirúgták, most ismét munkakereső (két hete kb). A munkakeresést úgy kell elképzelni, hogy négy hónap alatt beadja három helyre a jelentkezését, elmegy késve az interjúra, és újabb egy hónapig nyavalyog, hogy nincs munkalehetőség. A dolgok mögött persze az áll, hogy amint nekem is mondta, akkor hajlandó dolgozni, ha Sanyival egy helyen dolgozhat, mert minden percét vele akarja tölteni.

Ehhez az is hozzátartozik, hogy Móni szülei rokkantnyugdíjasak, Móni testvére már családot alapított (önerőből), és Móni ennek ellenére sem hajlandó besegíteni sem anyagilag, sem házimunkát érintő segítséggel, mindent a szülei csinálnak. (Móni apja eszkábálta össze az - amugy egész pofás - házat az asztaloktól a székekig, az ajtóig mindent, nevelték mónit 20 évig, a sok tartozás mellett Móninak vettek autót, majd mindezek után, amikor Móni fizetésének egy részéből fűrészlapot vett az apja, el lett hordva minden kizsákmányoló f.szkalapnak. Móni anyukája sokat van kórházban, Móni ekkor egy szendvicset, egy tejfölös tésztát nem hajlandó összedobni az apjának, neki áll feljebb h "megint ugat a vénf.sz" Ha Sanyi csettint, Móni átkocsikázik vele (az anyjuk v. Sanyi pénzéből) a két városban arrébb lévő Tescoba, de a szüleinek a sarokig nem megy el két üveg vízért. Sanyi persze próbálja a helyes irányba terelni, kibékíteni a szüleivel (mert Sanyi már nem teheti be a lábát Móniékhoz, addig fajult a dolog), hogy alázkodjon meg kicsit és segítsen nekik, de Móni hajthatatlan, saját bevallása szerint utálja és leszarja őket.

Ehelyett - mivel az otthoni légkört elviselhetetlenné tette - inkább Sanyiéknál tölti minden idejét, szinte csak akkor nincs ott, ha Sanyi dolgozik. Ott tölt komplett hétvégéket, ha hosszú hétvége akkor persze azt, erre jönnek még rá alkalmanként a hétköznap délutánok. Ezzel nincs is gond, de se maguk után elmosogatni, se kitakarítani, semmire nincs gondjuk, a barátommal és az anyukájával hárman takaritunk és mosogatunk utánuk.

A dolog nehezebb része, hogy a barátom és Sanyi közös szobában laknak, és nehéz megoldani, ha móni és én is ott vagyunk, h ne legyen konfliktus. Hozzátenném, hogy én másik városban lakok, barátommal ide járunk iskolába, délutánokat mindig itt töltöttük. hétvégén pedig vagy én alszom ott, vagy ő nálam. Összesen tehát havonta kb. kétszer megfordulok ott, akkor ott töltöma z időt kb. délutántól másnap délutánig, beleszámolva, h este elmegyünk szórakozni a barátommal. Szóval keveset vagyok ott, de a barátomat folyamatosan szekálják, hogy minek ment haza, meddig lesz otthon, menjen ki a szobából, stb. Ha ottvagyok a pofákat vágják, a barátom szüleitől kaptunk tortát az évfordulóra, ezért is a pofákat vágják, de persze lehúznak cigivel stb. Ha Sanyi véletlenül délutános, akkor lenne pici időnk este tízig, hogy ketten legyünk barátommal, de persze Móni akkor is eljön este nyolckor, mert a sötétben ő már nem sétál. És még sorolhatnám, sorolhatnám...

De a legnagyobb és legfőbb probléma, ami már nem csak kicsinyes pofavágás, hanem komoly dolgokat is hozhat magával, hogy mivel Móni minden idejét ott tölti, a közös szoba miatt meg nehéz a konfliktusokat elkerülni, rámentek arra, hogy Sanyiék házának emeleti részét kialakítsák. 6-7 éve ott van a poros emeleti rész, amit Sanyiék apja kezdett el kiépíteni még 6-7 évvel ezelőtt az egész család számára, de pár éve teljesen abbamaradt. 2-3 hónapja Sanyiék fel akarnak költözni az emeletre, de a hetek-hónapok alatt a lépcsők lezsaluzásánál tovább még nem jutottak. Viszont minden hétvégén nemtom hányezer forint értékben zabálják a chipset, csokikat, strandra járnak, a csaj moziba akarja vitetni magát (Sanyi, v. éppen az apja pénzéből) így persze semmire nem haladnak.

Sanyi autót szeretne venni, de önerőből ezt még nem tudja megtenni, hitelt nem vehet még föl a kevés ideje tartó munkaviszonya miatt, ezért várni akar vele. Sanyinak egy amolyan "éppenhogygurul" kiskocsi is megfelelne, de Móni az igényesebb drágább autókat mutogatja neki, és folyamatosan napokon keresztül azzal nyaggatja, hogy kérjen az apjától pénzt. (Egy hete még 60ezerről volt szó, Sanyi kért 70et, de Móni most meg kötekszik ma, hogy nem elég a 70, mert az autó 25%-a 100 rugo, plusz 60 az átírás.) Ja és persze Sanyi csak azért segít az apjának pár hete a kertben munkálkodni (mert előtte sosem segített), hogy az apja besegítsen neki a kocsiba, ezt is ő maga mondta. Folyamatosan azt hajtja hogy segít csinálni az emeletet Sanyiéknak, de minden nap a haját vasalgatja, a tv meg a számítógép előtt ül, Sanyi pedig dolgozik, a munkát leszámítva pedig iszonyú lusta, így persze nem haladnak semmit. Az msn-es beszélgetésük közben a szobában voltunk, igy egyszer elkaptunk egy olyan sort a barátommal, mikor Mónia zt írta, hogy "én lefekszek filmezni, ti addig csináljátok a lépcsőt apuddal!", miközben Ő miatta lenne megcsinálva, ők ketten költöznének föl. Továbbá Móni a barátommal is kötekszik, hogyha őt zavarja h odajár, segítsen csinálni az emeletet, hamarabb nyugta lesz. De azt is kijelentette, hogy amint kész lesz az emelet (ha így folytatják 70 éves korukra...), biztosan a barátom is föl akar majd költözni az egyik szobába, annak meg Móni nem örülne, mert ő úgy szeretné kialakítani azt a pár helyiséget, mintha egy különálló kis lakás lenne. (Először arról volt szó, hogy egy szobát berendeznek maguknak a lenti közös szobából adódó problémák miatt - mostmár az egész emelet kéne a csajnak, nem beszélve hogy az a családé lenne és nem az övék). Továbbá egy külön hűtő is kéne a kisasszonynak, "amiben sosincs hal" (barátomék apja hobbihorgász, és hazahozza amit fog, Móni pedig undorodik a haltól... de ha kisütik neki persze megeszi...)

Mindezt persze Sanyi és a szülei pénzén. Minket nem érdekel, hogy velünk milyen bunkóak, és hogy Móni hogy semmizi ki Sanyit, mind lelkileg, mint pedig anyagilag. Sanyi sokszor menekülne ebből a kapcsolatból, hálát ad az égnek, ha Móni egy hétvége után hazamegy, továbbá hazudozik h hol van és szó nélkül kijárkál a haverjaival kocsmázni néhanapján. (De túl ritkán ahhoz, hogy ki tudjon törni ebből.) Jaj az csak most jut eszembe h Móni egy hónapja még egy eljegyzési gyűrűt is kierőszakolt Sanyitól, annak ellenére h Sanyi anyukája szerint korai és előbb ki kéne próbálni az együttlakást (ami meg még szintén korai), és Sanyi sem akarta ezt igazán. De persze a feljebb említett módszereivel Móni ezt is hamar elérte.

Bár ez nem a mi ügyünk, amint mondtam, a Sanyi butasága minket nem zavar, majd jól pofáraesik a befolyásolhatósága miatt. De hogy a szüleiket ennyire megpróbálja lumpolni hónapok óta és befurakodni és bepöffeszkedni a házba és a pénztárcájukba, az valami gusztustalan. A család anyagi helyzetéről annyit, hogy megengedhetnék ezt maguknak éppen, de azért lenne jobb helye a pénznek, mint két keresőképes fiatalt pátyolgatni (főleg h Sanyi is csak a pénz reményében segít bármit is otthon).

Unjuk már a barátommal ezt az undorító helyzetet lesni, de nem akarunk sz.rt keverni, és bombát robbantani. mi szépen pakolunk utánuk és kussolunk, de nem butaságból v. megalázkodásból, hanem azét mert az a negyedóra-félóra nemsok az életünkből, de legalább nem hagyunk számukra támadható felületet, ha robban a bomba. Sőt, mi vághatjuk a fejükhöz, ha szükség lesz rá. Nem szeretnénk belekeveredni és esetleg családi viszályt szítani, de jó lenne beszüntetni valahogy a csaj ocsmány pumpolását. Barátom szüleiről annyit, hogy megvan róluk a véleménye, a disznóól miatt amit csinálnak a házban, meg azért is mert nem dolgozik és folyton Gabin lóg, de nem utálják és nem hozzák kellemetlen helyzetbe, nem szólnak neki rosszat, de barátomnak és nekem megjegyezték, hogy feszélyező számukra, hogy napokat ott tölt. Szóval az unszimpatizálás folyamata már elindult barátom szüleiben is, de erről a pénzlehúzós témáról sztem fogalmuk sincs.

TUD VALAKI TANÁCSOT ADNI, HOGY HOGYAN LEHETNE KIUGRASZTANI A SZÖGET A ZSÁKBÓL ANÉLKÜL, HOGY MI KEVERNÉNK A BAJT, ÉS HOGY SENKIN NE CSATTANJON OSTOR EMIATT?

(Ez már nem tartozik ide abszolút, csak apró betűkben közölném, hogy mióta együttvannak, Móni nem engedi Sanyinak azt sem, hogy néhanapján úgy jóízűen kiverje. Hát ez nem épp témábavágó. De legalább teljesíti a képet Móni szánalmasságáról. xD)