Apák! Mit gondolnátok, mit éreznétek ebben a helyzetben?

A kérdés legfőképp az apáknak szól, de természetesen bárki válaszát szivesen várom.

21 éves fiú vagyok, a barátnőm és köztem 5 év a korkülönbség. Ez talán most soknak tűnhet, mivel ő még csak 16, míg én 21 vagyok, de ha már ő lesz 18, vagy 20 éves, kb semmit sem fog számítani ez az 5 év. A gondok a szülei és köztem (főleg az apja aki a legjobban elégedetlenkedik), talán ebből adódnak.

Az apja nem is köszön nekem, mikor köszönök neki, lehajtja a fejét, úgy tesz, mintha meg se hallotta volna, ami fél méterről ugye elég gyanús. Akárhányszor kérdezi a barátnőm, hogy eljöhet e hozzám, először biztos, hogy nem a válasz. És még sorolhatnám a végtelenségig, mik voltak. Egyszer leültem a szüleivel beszélgetni is, akkor kérdeztem, hogy mégis mi a bajuk velem, mi az, ami miatt ennyire ellenszenves vagyok, de csak a korkülönbséget tudták emlegetni, mást nem.

Nos, ehhez a történethet rólam is tudni kéne ugye pár dolgot. Nagy vonalakban: Nagyon ritkán iszom, meg tudnám számolni a két kezemen hányszor rúgtam be úgy igazán életemben és sose csináltam olyan hülyeséget, amit később megbántam volna. Nem drogozom, nem keveredek bajba soha. Ha vezetek, soha nem iszom egy korty alkoholt sem. Közgazdasági középiskolát fejeztem, most egy számítógép-szervizelő cégnél dolgozom. Mindenki aki ismer, el tudja rólam mondani, hogy olyan ember vagyok, akinek számít a szó, és betartja amit ígér.

Nem hinném, hogy annyira kifogásolható lenne ez az egész... Szerintem egy normális apa nagyonis örülne ha a lányának ilyen barátja lenne.

Fél éve vagyunk együtt egyébként, láthatnák, hogy hűséges vagyok, nem használom ki, ha esetleg ettől tartanának...