Volt időszak mikor nagyon szegények voltatok, éheztetek?

Volt, hogy nagyon nem volt pénzünk, de sosem éheztünk. A viszonylag nagy kertben megtermett rengeteg ennivaló, valamint akkortájt állatokat is tartottunk, mert úgy olcsóbb a hús.

Arra ügyeltünk nagyon, hogy ne maradjon ki a szórakozás az életünkből. Ez ki nevet a végén-partikat és 1-2 napos biciklitúrákat jelentett főleg. Felfedeztük a környékbeli tavakat, ahova biciklivel kimenve ingyen lehetett strandolni. Így sokkal könnyebb volt elviselni.

Igen volt.

14 és 18 éves korom között.

14 éves voltam amikor anyukám elköltözött tőlünk, apukám "nevelt" minket, aki viszont hetekre eltűnt otthonról, mi meg oldjuk meg az akkor 8 éves öcsémmel ahogy tudjuk...

Szüleim válása után felköltöztünk Pestre, ahol ő újraházasodott. Az új házat ki kellett fizetni, ezért gyakorlatilag nem volt semmi pénzünk, évekig kempingszékek voltak a nappaliban, a többiek matracon aludtak, csak nekem volt rendes ágyam. Nekem akkoriban nem tűnt fel, hogy szegények lettünk volna, korábban is félkész házban laktunk (építés után váltak anyumék). Csak utólag visszagondolva látom, hogy hova jutottunk el. Éhezni sose éheztünk, de azért a natúr párizsis zsömle elég gyakran volt tízóraira.

Anyum és férje viszont rengeteget dolgoztak, a magánvállalkozásuk jól ment, így fel tudtak nevelni, el tudtak indítani 5 gyereket, és mostanra én azt mondanám, hogy már a felső középosztályba jutottunk el. Amit nekem is tanítottak, hogy a kulcs az, hogy dolgozz, menj utána a dolgoknak, mert más helyetted nem keresi meg a pénzt. És ahelyett, hogy bánkódunk, és másokat hibáztatunk, nézzük meg, hol lehet munkát találni (ha kell, akkor végigtelefonálják és végiglevelezik a nagy cégeket, minisztériumokat, mennek konferenciára).

Igen, volt.

Az húzott ki a csávából, hogy lediplomáztam, így most jól keresek.

Sokszor vajas kenyér volt a vacsi 1-2 évvel ezelőtt (2 gyerkőccel) vagy még az se került az asztalra.

De még mindig volt valahogy, úgy voltam vele: olyan még sosem volt, hogy ne legyen valahogy.

A gyerekek előtt mindig volt kaja, ez volt a lényeg. Rossmann-ba 300 ft a sokszemes rágótablettás multivitamin gyerekeknek, azt kaptak a kenyér mellé sokszor. Mi is azt ettük a férjemmel.

Én elhiszem, hogy elkeserít a szegénység, tudom, mit érzel (vagyis sejtem).

A kaját összehoztuk valahogy, ruha: turka, vatera, teszvesz. Szórakozás: nagy társas (vatera), gyalogtúrák a Tisza árterében, biciklitúrák. Raqjzoltunk, sógyurmáztunk.

Rendezetlen, de remélem segítettem.

És soha ne add fel!

D.

Jah, és Coop-os füstölt párizsit, aminek 300 kilója, ill. a frissfölös tésztát még élnek emlegetik majd a gyerkőceim... :)

D.

6 éve volt olyan időszakom,hogy nagyon padlón voltam.

A saját hülyeségünk miatt összegyűjtöttünk majdnem 3 millió forint tartozást.Bírósági végzések,munkabérletiltások,fenyegetések,végrehajtók elől menekülés,megaláztatás..minden összejött.

Volt hogy hónapokig nem volt villanyunk,mert kikötötték.Gondolhatod milyen rossz volt, hogy bár elvoltunk gyertyafénynél,és nem hiányzott a tévé,de villanytűzhelyünk volt.Így meleg ételt sem ettünk hónapokig.Évekig el lehetett felejteni a nyaralást,szórakozást,ruha vásárlásokat,fodrászt..mindent.Voltaképpen csak dolgoztunk mint az állatok sokszor hétfőtől -vasárnapig 12-16 órákat,hogy legalább enni tudjunk.A legrosszabb ez volt,hogy a fiam szemébe kellett mondanom,hogy "sajnálom,most nem tudok erre pénzt adni! vagy sajnálom,most nem tudlak elvinni egy moziba"Mindent eladtunk amit pénzzé lehetett tenni.Így nem volt se mobilunk,se internetünk,sőt a tévét is eladtuk..Mi tényleg a béka segge alatt voltunk.Nagyon rossz volt,hogy a rokonok,barátok,ismerősök állandóan nyaraltak,és mindig valami újat vettek maguknak.Rossz volt mindig lemondani a programokat mert annyi pénzünk nem volt,hogy belépőjegyet álljuk..

Végül bejött a lehető legrosszabb is.A párom külföldre ment dolgozni,hogy még több pénzt keressen.Majdnem 1 évig nem is találkoztunk,és csak egy utcai fülke kötött össze minket.Iszonyú magányos,és fájdalmas volt.

De végül is pár év elteltével azt vettük észre,hogy egyre több hitelezőtől/banktól jött a hivatalos levél,hogy a fennálló tartozásunkat kiegyenlítettük.Majd eljött az az a nap is,hogy már sehová nem kellett fizetni..Senkinek nem tartoztunk..Emlékszem a párom (mert ő rendezte a pénzügyi dolgokat,én sík hülye vagyok a pénzügyekhez,nálam minden pénz kifolyik a kezemből) elvitt sok év után egy étterembe,hogy megünnepeljük,hogy újra tiszta lappal vagyunk..Nincs hitel tartozásunk. Annyira meglepődtem,hogy elsírtam magam..Nem akartam elhinni,hogy ezentúl nem kell havonta 150 ezreket adósságba kipengetni..

Most ott tartunk,hogy nincs tartozásunk,egyik banknak sem tartozunk.Külföldön élünk,bár én a nyelvtudás hiánya miatt csak part time-ban dolgozom,de elvagyunk. Végre a fiamnak sem kell nemet mondanom.Bármikor ha kell ruha akkor csak fogom magam és elmegyek vásárolgatni. Már boldogan készülök én is a nyaralásokra,és élvezem az életet.

Mi a saját hülyeségünk miatt nagy árat fizettünk,de megérte..Ma ha eszembe jutna,hogy hitelt vegyek fel,akkor elég ha a régi időkre emlékezzem.Már nem is kell a hitel..Meg volt egy előnye az egésznek..Mivel évekig fizettem ,így most azt csinálom,hogy egy bizonyos összeget továbbra is a számlára utalok,és ott kamatozik a pénz..Így most nagy örömömre van bőven tartalék is,ha ne adj isten nagyobb kiadásra kéne,vagy ha ne adj isten munka nélkül maradnánk..

39/N