Elég időt töltetek a családotokkal?

Nekik ez így biztos jó, nincs ezzel baj szerintem.

Én elváltam, most a szüleimnél lakom a két gyerekemmel, de alig várom, hogy újra a magam ura legyek. Tudok alkalmazkodni és a szüleim is nagyon rendesek, segítőkészek, de néha sok belőlük.

Ha így érzik jól magukat, akkor normális.

Legszivesebben én is így élnék. Miért ne lehetnék jóban a családommal, miért ne lehetnénk sokat együtt, ha mindenki mindenkivel jóban van, jól érezzük magunkat együtt?

35F

Ha ez mindenkinek így jó, akkor miért lenne gond?

Mi is külön lakunk a férjemmel, de heti 3-szor biztos meglátogatjuk a szülőket. Szombaton anyóséknál, vasárnap anyuéknál eszünk. Karácsonykor sem igazán vagyunk otthon kettesben,hol itt,hol ott töltjük a napot. Mi szeretünk a családunkkal lenni. Ez nem kényszer,ha nincs kedvünk, nem megyünk. Jó, nyaralni nem együtt járunk!

Ha hazajön a férjem tesója (máshol él),akkor minden este anyóséknál vagyunk együtt! Szerintem nagyon jó,ha a család jóban van és összetart!

Nem értem miért jön ebből a következtetés,hogy nincs saját családja. Mi még így is rengeteget vagyunk együtt a férjemmel!

Saját családom van,férjem és egy lányom.

Aput és anyut minden nap látom.Apu kevesebbet anyu többet 4-5óra naponta)időt tölt nálunk.A nagytatám a szomszédom hozzá naponta 2-3szor megyünk a lányom és én.

Anyósomek hetente jönnek,hétvégenként.

Nekünk megfelel ez az életmód,a férjemnek semmi ellenvetése hogy anyu általában itt van,sőt ha valamiért nem bir jönni megkérdezi anyud hol van,miért nem jött.

én nem szeretem, ha sok ember van körülöttem, mikor otthon vagyok. szívesen eljárok mulatni, társaságba.

de amikor pihennék, akkor elég, ha a párom van mellettem.

anyummal heti 1-2x találkozunk, csajos délután, vásárlás, beszélgetés. nagyon szeretjük egymást, de ettől függetlenül nem lógunk egymás seggéből :)

ismerek én is ilyen családot a rokonságban, ahol igaz nem egy házban laknak, de egy faluban, a szomszéd utcában kb. na, ők folyton egymás nyakán vannak. ha nekik ez jó, csinálják, én tuti nem bírnám idegekkel. egyszerűen pszichikailag fáraszt egy idő után, ha valaki folyton nyüzsög körülöttem. ez már kisgyerek koromban így volt. az oviban elvoltam a többiekkel, otthon pedig szerettem egyedül játszani. milyen jó, h egyke vagyok :)